Több hónap eltelt hogy beszélgetni kezdtünk,majd hamar be is fejeztük „bontogatni lassan a csomagolást”,nem a ruhát szavakkal hergelni a vágyakat képekkel a szenvedélyt hiszen többről nem lehet szó, fontos az életünk amit élünk a mindennapokban. Ezután az ismerőseim között láttam csak a nevét napról-napra,egy idő után természetesnek hatott hogy ott a helye…több hónappal korábban mikor elköszönt hirtelen,mindent kitakarítottam ami Őt jelentette…csak a neve maradt ott.. Én írtam Rá újra, talán mert szemem egyre többet megpihent a nevén, és válaszolt. Két hete a fejében motoszkálok volt az első mondatai között, ennek különösen örültem. Pillanatoknak tűnt az egész olyan gyorsan peregtek a percek napok,tudtuk most találkozunk mert a szenvedély a vágy olyan hatással volt ránk nem volt mire várni…hiszen tudtuk mit szeretnénk. Beszélgetéseink alatt sok szó esett a valódi énünk kicsiny darabjairól, bizalom ébredt jó volt tudni bármit lehet mondani, itt senki nem bántja meg a másikat. Csapodár módjára estünk egyik percben az érzékiség hullámhosszán csapongva,másik percben tudtunk olyan dolgokról beszélgetni amiket magunknak sem szívesen idézünk fel a múltunk foszlányaiból. Mert lehetett bármiről beszélgetni fesztelenül…. Tudtam nem kezdő a szeretősdi területén, de cseppet sem zavart mert megvolt Benne mindaz ami kell a külsőségein túl…humoros,intelligens és nagy szókincs.. Találkozásunk is gyors volt hirtelen jött a lehetőség és kapva kaptunk az alkalmon,hamar eltelt nem okozva csalódást. Sok idő után éreztem hazafelé sétálva a nyári estében a lelkem is jelen volt, tudva hogy mit is jelenthet az ami van,mégis sikerült együtt lenni testnek a lélekkel ott és akkor,még ha az idő rövid volt,a hely pici.Mindez bennem volt meg, Ő másképpen élt meg nem rossz szájízzel,csak más megtapasztalásban. Nem a külseje fogott meg, ami kellemes volt szememnek,sokkal inkább amilyen ember,holott kellően különc kellően nyers is tud lenni,de együtt varázsa van a egyéniségének. Tudatnom kellett Vele amit gondolok egy levél formájában hiszen csodás bizalmas is,nem bántam meg hogy megtettem,mert mindig jó kimondani azt ami bennünk előbújik egy másik ember által. Az élet fintora hogy éppen úgy mint több hónappal lett vége az egésznek, egy lépéssel tovább lépve,de egy pillanatig sem bánom hogy megtörtént mert sok olyan régi és új érzés kerített hatalmába ami nem a női érzelmeimet rezegtette meg,hanem együttesen a tudatomba hatott a rövid idő alatt. Nincs miért haragudnom Rá, nem is teszem hiszen ami megtörtént az én szerencsémnek nevezhetem, mert lássuk be az egyéniség mindig nagy hatással bír,a dolgok nem véletlenül esnek az utunkba, nem véletlenül adatik lehetőség. Több lettem általa egy kicsit, és már szárnyal tovább a gondolattal könnyedén, stílusosan , de Ő ilyen Neki szárnyalni kell.. Jó szelet tudatom kicsiny vadásza!! :)