Ezerszer végig gondolva a hogyanokat, amiket elképzelni nem lehet hiszen ismeretlen minden ami kapcsolatos vele, csak a szavak élnek éjjeleken át tartó beszélgetések , fénykép mit látsz a monitoron ,a hang mi beszél veled a telefonon,amik arra ösztönöznek nincs más már csak a találkozás. Várod , egyre jobban várod ismeretlen ismerőssel a találkozást. Készülődés közben kétségeid támadnak, kérdések özönlenek feléd, tétova a mozdulat lehet hogy jobb lenne elnapolni, gondod hangosan tükörbe nevetsz, gyerekesnek tartod a viselkedésedet. Keresed Őt, hogy kit még magad sem tudod , nem hagyhatod veszni a mai napot, akár a holnapot,nem tudhatod mikor és honnan toppan eléd, ki talán az új ismeretlenen túl mást nem ad, egy személy ki testet ölt, látod mimikáját hallod életben a hangját mosolyát gesztusit tálalja eléd. Közel mellette eltűnődsz, mit keresek én itt mi dolgom vele? De szád már csókol független a gondolatoktól, a szavak vésődnek,adtál és adott velük egy személyiség ki megfogott, nincs már távolág adhatod mire vágyik és kapod amit vágysz….gátlásokat levetkőzve hiszen ismer már ismeretlenül. Nincs számonkérés, felesleges szavak, múlik az idő vele mint egy röpke pillanat. Jó a kajaiban, csókja édes hangja suttogó kérlelő,elveszel mert elveszni most nagyon jó.. Elkezdődött és tart valahol a románc,mi szakadék szélén billenve táncol tovább ahogy jön a búcsúzás. Lepergeted mint egy filmet a találkozást, újra éled hogy újra élhesd ismét ahogy lépteid közelednek a megszokott felé. Már egybe van a kép a szavakat személy formálja, kettősség tátong benned a bizonytalanság, hessegetve el a :hogyan tovább? Egyik feled követelőző, többet akar mohón semmi nem elég, a másik megálljt parancsol feléd. Nem akarsz elveszi nem akarod hogy más legyen, de kell a pillanat hogy tudd, megvan neked titkon kedvesed. Hogy hová s merre vezet? Kapsz szépet és figyelmet, mit adhat neked,kevésnek tűnik lassan minden amiben szerepel neve….kevés az idő, és kevés a szó….kevés már minden és szenvedni nem jó.. Az élet két úton vezet, a mellékút mindig zsákutca csupán.. visszakozni muszáj. Mégis teszed,majd jön a vád az egymást ostorozás. Nagyon nem jó ez már… Engednéd de nem tudod engedne de képtelen pár nap csend és újra hallod olvasod hogy ezt ne tedd.. Mardos a bűntudat, talán direkt bántod magad ,de könnyes szemmel hagyod hogy öleljen szorosan. Döntesz és dönt egy fáradt délután miközben elered az eső, és lépteid csendesen vesznek el a semmiben ahogy könnyeid elmossa az eső. Nyomot hagyott, mély sebet de élni kell tovább , nyugtatod lelkedet. És a folytatás?Na az nagy talány, valahol írják sorodat, sodródj tehát nem tehetsz mást,lesz ahogy lennie kell.