Az első nő a Holdon: - Houston, van egy kis gond! - Mi az? - Á, semmi, hagyjuk. - Mi történt? - Semmi… - De mondd el. - Nem... És egy saját történet. Van egy férfi, aki félrekacsintana, tartós szeretői viszonyba lépne egy hölggyel. De hogy találja meg? Keresgél, regisztrál, levelet ír, próbálja csiszolgatni profilját, hátha megtetszik valakinek. Ésszerű távolságon belül (lakóhelyétől 100 km) akit talál levelet küld, próbál ismerkedni. Először köszön, próbál tapogatózni. Semmi. Van egy jobb pillanata, és jön az isteni szikra, átalakítja a profilját viccesre (szerintem az volt). Megint tucatnyi levél. Semmi. De tényleg semmi. Még annyi sem, hogy bocs nem. Én megértem, hogy ezen az oldalon is minden nőre 10 férfi jut, és nehéz szelektálni, kinek is írjak vissza, kinek nem. Biztos sok hölgyet elárasztanak a levelek, és már nem győz válaszolni rájuk, és elege van a sok tahóból, mert sajnos a férfiak között (is) akad szép számmal. És nekem valahogy mostanra telik be a pohár. Mert nem tudom, hogy várhatja el valaki a kedvességet, ha Ő nem az! Ha köszönök, illik visszaköszönni, nem? Legyen vele az ember udvarias? Ha annyi sem jön vissza, bocs nem? Nagyot változott a világ körülöttünk, de még nagyobbat mi magunk! :( Álmodozunk érzelemről, romantikáról, udvariasságról, bókokról, megfelelő szavakról és még ki tudja miről, de mi magunk már nem teszünk érte semmit, és inkább magunkat sanyargatjuk, nézzük a TV-ben, de jó lenne! Én feladom, profilom még egy darabig meghagyom, ugyan ezzel a szöveggel, amit ide írtam. Houston, hagyjuk...