Kicsiny szoba egy újabb ismeretlen hely idegen illatokkal,világos falak diszkrét bútorok hatalmas ágy rendezetten,függönyök behúzva kora este van nem gyújtok lámpát hiszen van pár gyertyatartó fehér kanóccal várják hogy lángra lobbanjanak. Csend van hasító csend üvölt megrekedve a falak között. Olyan lassan lépek beljebb ahogy körbetekintettem előbb, meggyújtóm a gyertyákat meleg táncoló fényük sejtelmessé teszik a szobát ami kisebbre zsugorodik. Két szék kis asztal finoman faragott lábakkal,szemben az ágyal egy hatalmas tükör ami a feketén tátongó előszobát mutatja sejtelmesen. Kilépek a cipőmből hajam kiengedem a széket a tükör elé teszem és leülök, várok Rád a csendben a táncoló gyertyák fényében ahol mélységes nyugalom árad szét bennem kizárva mindent ami ezen a szobán kívül rekedt. Magához ölel a nyugalom mint figyelmes szerető érint meg becézget finom érzéki ajkaival,tudtom ellazul testemben árad a vér hallani vélem lépteid ahogy közeledsz. Nézek szemben a tükörrel ki engedett vörös fürtjeim rakoncátlan hullnak alá fekete ruhám dekoltázsa diszkréten enged a tekintetnek ahogy bőrömre simul .Nem tudom mennyi perc telik el várakozásomban,már közel vagy tudom amikor halkan kattan a zár,belépsz és megtorpansz a sötét ajtó sejtelmes fényében ahogy meglátsz. Nem szólunk, a csend kelléke előjátékunknak ,az érintsek nélküli halk játék kezdete. Ismerős tekintet fúródik a tükrön át szemeimben, ami lesimítja szinte érzékin ruhám ,az üvöltő csend halk morajjá válik finom ütemmé . Inget viselsz farmert ,lassan tekintek végig rajtad végig. Nem így gondoltam erre a találkozásra, ahogy Te sem sokkal inkább egy vad egymásnak esésnek ahogy gyorsan válunk meg ruhánktól hogy érezzük egymást elveszve az időben. Tekinteted le sem veszed rólam mikor felállok feléd fordulok szemben veled lépteim nesztelen visznek, te fölém magasodsz érzem bőröd melegét közelséged érintésed minden kicsit idegszálamra nagy hatást gyakorolnak,én vagyok mohóbb akarom most a csókod kezem végigfut mellkasodon nyakszirted simogatva már csukod le szemed hajolsz számra. Egy pillanat a meghitt pillanatból, kezed határozottan bont ki ruhából ahogy rajtad is egyre kevesebb a szövet. Erős kezed érint csókod követelő egyre forróbb a kicsiny szoba, egyre mohóbb vággyal vonlak lábaimmal magamhoz közel.. kevés a levegő. Kezed már meztelen hátamon simít végig ahogy emelem fejem szemben látom magam megadva előtted a fehér ágyneműben mélyen előre hajolva te mögöttem térdelsz hajolsz fölém könnyedén ragadod meg csípőm…Álljon meg az idő,vesszük el benne!