Soha nem írtam írtam még blogot és soha nem osztottam még meg a gondolataimat ilyen széles körben, de most valami miatt megteszem. Leírom, hogy mit gondolok a szeretői viszonyról, a megcsalásról, házasságról. Ez az a tipikus eset, mikor nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Mondhatnám, hogy boldog házasságban élek, szép feleség,em két csodás fiam van, nem fényűzően, de szépen éldegélünk. Egymás mellett...Mióta megszületett az első fiam, a feleségem egyre inkább hanyagolt engem, a második gyermekünk megszületése óta pedig alig van köztünk testi kapcsolat. Ennek már 10 éve. Azóta várok, kérek szépen, kérek néha kiborúlva, hogy ez így nem jó, egy férfinak szüksége van a szexre! És nem dugni akarok, hanem szeretkezni! De nem hatott a szép szó, a kérés, könyörgés, most már ott tartunk, hogy jó, ha 4-5 havonta eszébe jut, hogy van egy férje is. Biztos, neki is rossz így, de ő azt mondja, hogy nincs vele semmi baj, egyszerűen nem kívánja a szexet és kész. Így jutottam el oda, hogy szeretőt keressek. Sokat gondolkoztam, megéri-e "csupán" a szex miatt megcsalni a páromat és kockáztatni a családi békét. Aztán arra gondoltam, nekem is járhat boldogság. Nem járok haverokkal piálni, munka után sietek haza gyermekeimhez, nem dohányzom, de a kevés kis szabadidőmet most már szeretném úgy eltöltelni, hogy nekem is jó legyen. Szóval igen, lehet azt mondani, milyen egy szemét, mocskos, tipikus férfi vagyok, aki megcsalja a feleségét, holmi hülye szex miatt, de azt gondolom, elég türelmes voltam eddig is, és az, hogy ilyen gondolataim vannak, úgy gondolom, nem csak az én hibám, ehhez min. két ember kellett. És azt gondolom sokan vannak ebben a helyzetben, mint én, mindkét oldalon. Biztosan sok nőt is elhanyagolnak otthon, aki többet érdemelne, aki még lehetne boldog is, de nem akarja feladni a családját. Én pont egy ilyen nőt keresek, akit boldoggá tehetek, akivel boldogok lehetünk.