Éppen indulni készültem kipillantva az ablakon láttam, borús az ég..Sebaj, táskám mélyen ott a lapul az esernyőm :)..majd előveszem ha elered.. Sietve tettem meg az utat mert a busz jött, a lámpánál álla várva a zöldre azon bosszankodtam , elmegy az orrom előtt. Igazából hová is sietek? Boltba majd haza, ahol vár a tűzhely melege vacsorakészítés közben. Túl pörgős vagyok ma aki hamar felkapja a vizet - suhant át fejemen a gondolat."Tedd szebbé a napod, ne görcsölj már "-intettek nyugalomra fejemben a szavak. Lassabbra vettem a tempót, jött a következő busz ,már jobb kedvűen léptem fel a tömött buszra, és teljes nyugalommal éltem meg ahogy lökdösnek arrébb, tapossák el a lábam. Mennyi türelmetlenség... A metró velem egy időben érkezett,majd mikor a végállomásra ért az eső is kezdetét vette. Túrtam a táskám , persze az esernyőm nem volt benne, de a sietős tömegben normális tempóban haladtam a dolgomra. Jól esett az eső,és a bennem élvő nyugalom is. Megállva a péknél csodás illatkavalkád özönlött felém, mélyen magamba szívtam ,majd mentem tovább... Hosszú szép ősz volt, hamarosan itt a tél.Az eső esik, a kenyér a táskámban ropogósan illatozik, már tudom mi lesz a vacsi:)...kellemes békés estét mindenkinek!!