Öntudatomra akkor ébredtem, amikor behelyezte a technikus a szintetikus koponyámba a memóriakártyámat. Röviden lefuttattam a betáplált emlék és viselkedés rutinokat, és máris készen álltam az értékesítésre. Az első szériás férj és szerető, apuka és társ robot voltam, ezernyi társammal azért alkottak meg bennünket, mert a magányos, elhanyagolt vagy elhagyott nők fogyasztói igénye egyszerűen életre hívott. Nos, ahogy álltam a menő pláza kirakatában, figyeltem, hogy elegáns nők megrohanják az értékesítőket, és szinte harc folyik értünk. Engem egy harmincas menedzser feleség vásárolt meg, aki a férjét csak elvétve látta, így én voltam az igazán nyerő megoldás. Programozásom lehetővé tette, hogy bármely pillanatban készen álljak a szexre kifogyhatatlan munícióval, az ismert világirodalom belém volt táplálva, nem nyúlkáltam a tévé távkapcsolójáért, és mindig nagyon kedves voltam. Önfejlesztő processzoraim egy sereg új képességet is kifejlesztettek, mint a céltalan csevegés, a divatos ruhák felismerése és minősítése, feltűnősködés és pávázás a társasági életben. Egyik nap az internetet böngészve megláttam egy hírt, miszerint nemsokára piacra kerül az újabb modell, amelyik továbbfejlesztett változat, és képes új arcokat kreálni mindig az aktuális trendnek megfelelően. Vagyis lehetőség van nap mint nap új pasival mutatkozni a gazdájának anélkül, hogy egy vasába kerülne. Néhány hét múlva a szokásos regenerációs és feltöltési fázisomból arra ébredtem, hogy egy second hand üzlet kirakatában állok, szerényebb árcédulával a homlokomon. Egy háromgyerekes anyuka vásárolt meg, akit az ura rég faképnél hagyott. Képességeim innentől azt kell mondjam 120%-ra ki voltak használva. Olyan új dolgokat is megtanultam, mint a mosás, takarítás, főzés, vasalás. A gyerekek imádtak a karomban elaludni, órákig is ringattam őket, ha kellett. A karbantartásommal keveset törődtek, apróbb hibák, leállások kezdtek előfordulni. A külsőm is megkopott, egykor vadító kültakaróm már nem keltett feltűnést. A gyerekek többnyire céltáblának használtak a nyílpuskához, máskor én voltam az idegen űrhajó gonosz legénysége, akit lézer karddal móresre tanítottak. Már csak elvétve böngészhettem az internetet, de mégis feltűnt, hogy kijött a legújabb modell, amely már képes volt durva beszédre, SM üzemmódra, sőt kocsmába is tudott járni ... Tudtam, hogy nekem befellegzett ... Most egy szeméttelepen fekszem egy félig lefejezett plüssmaci, egy törött székláb és néhány üres pillepalack társaságában. A tápegységemet kitépték, mozdulni sem tudok. Fejem háztartási szemétben nyugszik, várom, hogy egy kalapáccsal és egy vésővel szétverjék a koponyámat, mert a memória kártyám még talán ér valamit ...