Az első benyomás alatt, mint mindenki, én is, a legelső kontaktust értem. Meglátsz valakit, és azonnal jön egy gondolatsor.. néha teljesen eltalálja az ember, néha nem, mégis, igen meghatározó tud lenni, és legyünk őszinték, ritkán tévedünk mert ha nem zárjuk ki az összes érzékünket, azonnal látjuk a pozitív és negatív kiáramlást is. Az egyik legemlékezetesebb első benyomásom valakiről itt három részre, történetre tagoltam: az első részben inkább a legelső élő találkozós beszélgetésről írtam, és a váratlanul fellépő kémiáról, ami meglepett; a második rész már az első benyomás fizikai oldalát mutatta be, amit átéltem, és ez a harmadik.. nos igen, a testről szól, érzékekről, a szexualitásról. Nőként első alkalommal nincsenek fene nagy elvárásaim. Egy férfi is lehet zavarban, bénázhatunk mindketten, hirtelen mindent akarunk azt sem tudjuk, hol kezdjük.. van ilyen. Amire ilyenkor figyelek, az a rám tett hatás: tetszik-e keze, a szája, az érintése, milyen a bőrét érezni, az illatát.. és nevezzük nevén, a mérete és én passzolunk-e egymáshoz, amikor megérzem őt magamban, mit vált ki belőlem. Figyelem közben azt is, amit én teszek, arra hogy reagál, neki milyen, és mit szeret. Jó esetben létrejön az összhang, és megtaláljuk a közös ritmust. Vele, ott az ajtóban, a második találkozásnál minden eldőlt. Bevallom, átfutott a fejemen, ez csak egy alkalom lesz. Jó pasi, szeretik a nők, én pedig nem vagyok az a fajta, aki sorszámot tép bárkinél. Eldöntöttem, belemegyek, de csak egyszer, mert tudni akartam, első alkalommal is lehet-e nekem jó? Talán sosem volt ilyen, de ez most annyira máshogy alakult, olyan izgalmat éreztem, ami engem is meglepett. Tudni akartam, képes-e oldani a feszültségem, és én képes vagyok-e igazán élvezni, már először is, ha ilyen a partnerem. Ahogy csókolóztunk, szinte téptük le a ruhát a másikról, a vér a fülemben annyira dübörgött, hogy azt hittem, szívrohamot kapok. Nem bírtam ellenállni neki, amikor felkapott és bevitt az ágyra, csókoltam, haraptam a vállát, öleltem, kezem besiklott a pólója alá, simogattam puha, szőrtelen mellkasát, a hátát, mindenhol, ahol értem. Annyira kívántam, hogy magam is meglepődtem, annyira finom olt, vonzó, hogy teljesen megőrjített. Ő sem tétlenkedett, kihámozott a felsőmből, néhány másodpercig birkózott a farmerem szárával, de az is hamar a földre repült, és mielőtt feleszméltem volna, rajtam már csak fehérnemű volt, rajta pedig semmi. A szépség relatív. Női szemel nem volt hibátlan a teste, de minden, ami számomra izgató, rendben volt vele, széles és izmos vállak, arányos test. A csókjaimra azonnal reagált, nagyon tetszett, ahogy hamar a tudtomra adta, szemmel is látható módon, ő is nagyon kíván engem. Mindenben olyan volt, amit szeretek, ami nekem fontos, az benne, neki, rajta mind megvolt. Ó férfiak.. amikor minden adott, ami számunkra kell, elveszítjük a fejünket, mi nők.. szőrtelenített, vonzó, illatos, reagál, finom a csókja, felizgat minden érintése.. Fölé kerekedtem, ráültem, lefogtam a karjait. Haraptam tovább, finoman, csókokkal felváltva ízleltem, befogadtam minden érzékszervemmel. Amikor letépte a melltartóm, majd a bugyim, lihegve néztük egymást, majd egy hosszú csókban forrtunk össze.. érezni akartam, nem kellett hosszas előjáték, a testem dübörgött, ÉREZNI AKAROM ŐT.. Váratlanul átfordult, most ő volt felül, végigsimított a testemen - nem tudom, mennyire talált szépnek, nem is érdekelt akkor már semmi. Felizgattam, ahogyan ő engem, más nem számított. Nagyon lassan közeledett.. Csak egy ilyen alkalom van, egy különleges első alkalom, és én tökéleteset akartam. Elhúztam mindent, amennyire csak lehetett. Nagyon lassan, apránként fedeztük fel egymást, és furcsa módon mégis vad volt minden percünk együtt.. néztük egymást, csókoltuk egymást. Amikor a súlyával egészen belenyomott az ágyba, alárendeltem magam, és ő elsöprően hajtott az uralma alá. Öleltem a vállát, markoltam a fenekét, és viszonoztam mindent, amit kaptam tőle. Mozdultam, amikor ő, és valami csodálatos bódultság fogott el, olyan magasságokat éltem át akkor, amilyenre már rég nem volt példa. Csodálatos, amikor valakit ilyenkor látunk, szó szerint vibrál az egész teste, és tudva, ezt mi váltottuk ki, és örömöt adtunk, amit képes hasonlóan viszonozni... leírhatatlan. Amikor elmúlt az a varázslatos pillanat, és kimerülten rám feküdt, már nem féltem. Jó helyen voltam a megfelelő személlyel, és valami egészen káprázatost éltem át. Tudtam, bármi lesz, ez már örökre az enyém, ez a néhány percnyi emlék, ez mindig elkísér. Később, ahogy kell és ahogy jó ilyenkor, letusoltunk, kicsit összebújtunk még. Beszélgettünk, nevettünk, majd amikor búcsúztunk, -mert idő, az ugye sosincs elég-, elmondtam neki, mennyire csodálatos volt, és nem, nem haragszom, ha többé nem keres. Úgy mentem el, hogy vissza sem néztem. Nem akartam csalódni, nem akartam beleélni magam valamibe, ami talán csak nekem volt különleges. Két nappal később keresett, mikor érek rá ismét. Elkezdődött valami, akkor és ott. Sokáig tartott, tele fájdalommal, tele hullámokkal, egyre kevesebb jóval, és egyre több gonddal. Hogy megéri-e, azt nem tudom. Visszatekintve, inkább voltam akkoriban önmagam, mint előtte vagy azóta, és rájöttem, a teljesség csak akkor van jelen, amikor olyan partner van az ember életében, akivel minden együttlét varázslatos. Sokszor gondolkodom, megérte-e, néha igen, néha nem a válasz, de az bizonyos, ez is valami olyan, amit megbánni sosem szabad, és az is kisebb csoda, hogy ilyet átélhettem. Keresem, keresgélem ezt a fajta csodát, és remélem, jön még ilyen - ha nem, akkor nem lehetek teljes ismét, de annyi legalább marad nekem, hogy tudom, egyszer rám talált valami, amit sosem hittem, hogy nő is érezhet.