Találtam egy videót. Elgondolkodtatott. Arról szól, hogy egy Finn lány (ha jól emlékszem) idegen embereket kért meg, hogy csókolják meg egymást. A film szerintem szép lett, egyáltalán nem közönséges. (A link a szövegem végén.) És hogy ezt miért írom ide? Nekem nagyon-nagyon ismerősek az arckifejezések! Talán csak ezért. Elgondolkodtam, hogy én hogyan reagálnék egy ilyen felkérésre. Biztos, hogy nem csókolnék meg akárkit. Sőt. De – a jelenlegi érzelmi „státuszomban” – azt hiszem nem zárkóznék el teljesen a felkéréstől. Mert..... Mert valahogy nyitottnak kell lenni a világra, hogy a világ is nyitott legyen rám. .... Pár hónapja regisztráltam magam. 8-10 randim volt eddig. Volt olyan hét amikor több is. Volt olyan, amikor hetekig még csak egy levelet sem írtam. Van amikor azt gondolom, ennek semmi értelme, aztán meg azt, hogy hátha kisül belőle valami jó. Ezt a bizonytalanságot majdnem mindenkin érzem, akivel itt találkoztam. Akarunk valamit, de valahogy mégis csak idegen az az ember, aki leül velünk szembe a kávézóban az asztal túloldalára. Biztos előfordulnak „love at first sight” találkozások, amikor nincs gondolkodás, mert az elejétől annyira remeg a levegő a két ember között. De nekem sajnos még nem jött össze. És elég kicsi esélyét látom. Ez általában csak filmekben történik így. Az életben inkább csak fürkésszük egymást. Elég jó-e a másik hozzám? Elég jó vagyok-e hozzá? Adjuk/elfogadjuk a randi végén azt a puszit vagy óvatos leheletnyi csókot, mert alapvetően tetszik a lány/pasi, de hát mégis csak egy IDEGEN. Ki tudja honnan jött, mit akar. Ki ő? Mit gondol? Bízhatok benne vagy csak ki akar használni? Milyen a munkája? Hogyan neveli a gyerekeit (ha vannak). Milyen a pártállása? (Jó ez csak vicc.) Persze, megvannak az összefüggések. Ha valaki igénytelen a munkahelyén, az valószínűleg igénytelen a párkapcsolatában is. Ha valaki nem tud szépen beszélni azt nem fogom vonzónak tartani, stb. De ez azonnal látszik. Az alapvető szűrő működik. Talán hagyni kell sodortatni magunkat az árral. Sokaknak – nekem sem – ez nem könnyű. De talán így kell. Én a randik után mostanában egyetlen kérdést teszek fel magamnak. Jó érzés lenne őt megsimogatni vagy átölelni? És erre a választ nem az agyam adja, hanem úgy az egész testem. Ha a válasz igen, akkor lehet jövője a dolognak. Mert miért ne lehetne. A videóban nyilván ezek nagyon nyitott emberek. Valószínűleg a felkértek közül nagyon kis százalék volt hajlandó a csókra. De szerintem aki megtette, az nem bánta meg. Nem is írok többet, csak rontok az egészen az írásommal. Nézzétek meg a vidót. Egyszer mindenképp érdemes. http://www.youtube.com/watch?v=IpbDHxCV29A