Sokan, sokféleképpen indokolják meg itt tartózkodásukat, illetve azt, hogy miért, hogyan indultak el ezen az úton. Nos, én megpróbálom a saját szempontjaim szerint megmagyarázni ezt, ez az én verzióm. Természetesen nem szorulna magyarázatra, hisz itt felelősségteljes, felnőtt emberek vannak, - remélhetőleg - kiknek szíve-joga itt lenni, keresni, kutatni vágyaik tárgyát, megvalósításának társát, de mégis megteszem. Megteszem, mert fontosnak tartom, hogy attól, mert valaki nős, házas, még ugyan úgy lehetnek megvalósításra váró vágyai, igényei más partner iránt. Hosszú évtizedek óta nős vagyok, kiegyensúlyozott, normális, mondhatnám boldog házasságban élek. Mindenünk megvan, éljük az életünket, a szexuális életünk is rendben, s talán pont emiatt ébredtek bennem olthatatlan vágyak. Ennyi eltelt év monogámia után, vágy ébredt bennem másra, más iránt. Persze, - mondanátok - hisz én is "csak" egy férfi vagyok, ösztönlény, akit a hormonjai vezetnek, de cáfolnám. Vannak vágyaim, igenis szeretném más NŐ örömét élvezni, de nem mindenáron, s főképpen, nem mindegy kivel. Számomra a NŐ, nem csak egy test, egy külső, annál sokkal, de sokkal több. Normális dolog, hogy a külső megmozdít, de mit ér, ha nincs mögötte tartalom, ha nincs mögötte szellemiséggel feltáplált vágy, ha lélektelen. Semmit. Talán ezért is nehéz kapcsolatot teremteni, hisz általában kétféle ember van itt, az egyik csak szexre, a másik csak érzelmekre vágyik. Én a középutat keresem. Adni és kapni, korlátok között. Kevesen mérik fel, hogy a házasság mellett is lehet élni, megélni, átélni dolgokat, csak egyet kell hozzá tudni, felállítani és betartani a korlátokat. A cél, hogy két ember feldobja, megérintse egymást a szürke hétköznapokban, hogy a "kapcsolat" által adott plusszal feltöltődve, élvezhesse a mindennapi Életét, de úgy, hogy ezzel ne okozzon másnak gondot, problémát. Ez lenne az én elképzelésem, ez lenne az én vágyam. Vajon megvalósítható? Van olyan Hölgy aki szintén így gondolkozik? Ki tudja, majd az Élet ezt is eldönti...