Tudjátok, teljesen rákaptam, hogy a Történeteknél mazsolázzak. Szívesen olvasgatom mások élményeit, gondolatait. Néha nagyon tetszik egy-egy sztori, néha elnevetem magam, néha csak egy mosollyal konstatálom, hogy a nők és a pasik.. valóban nem egyszerűek. Senki. Nincs nagy titok, a férfiak által oly sokat hangoztatott frázis, miszerint a nők sokkal lelkisebbek - igaz. Érzelmesebbek? Elképzelhető. Azzal azonban mindig vitatkoztam, hogy mi nők akkor nézünk félre, amikor otthon nem kapunk meg valamit, ami főleg a figyelem, az érzelem. Ez szerintem így kizárná azt, hogy mi nők is mehetünk csak úgy, ama bizonyos testrészünk vezérlésére hagyatkozva, pedig, már miért ne fordulhatna elő? Mindössze annyi a különbség, hogy nőknél ez ritkább, mert a hímeknek néha elég egy illat, egy olyan nézés, addig mi nők összetettebben érzékelünk, mérünk fel. Talán kétszer fordult velem elő, hogy úgy férfi-módra mentem a ... nem a fejem után. Ritka az ilyen pillanat, az ilyen férfi, aki képes rám ennyire hatni, de ezzel be is dől a hímek elmélete, szerintem. A lelkizésről az jut az eszembe, mennyire nem vagyunk egyformák. Én sosem keverek érzelmet abba, ahova nem kell, de bizonyos elvárásaim vannak a testiségen felül. Nem vagyok felfújható gumibaba, akinek elég egy csettintés, és eszemben sincs első találkozásnál kikötni egy bokorban, autóban, vagy szobára menni, ez számomra egyszerűen nevetséges. Nem ítélek el senkit, aki ezeket élvezi, félreértés ne essék, de nekem egy 5 perces légyott nem ad semmit. Semmi pluszt, amit keresek, ami nekem érték. Aki csak és kizárólag a testiségre megy, egy alig látott ismeretlennel, és rendszeresen ezt teszi, házasságon belül élve, félrelépve, minegy-minden, lehetne bárki az, csak gyorsan megkapjam és lépek is tova.. az ilyen illető a szememben egy éretlen gyerek. Sajnálom, így gondolom. Bizonyos kor felett ne akarjon már senki kamasz lenni, tartsa már magát és a partnert annyira, hogy legalább minimálisan megismerje. Ha férfi volnék, nem mondom, hogy kihagynám a lehetőséget, nem tudom, mit tennék, de nőként nem tartanám sokra azt, aki 3 mondat után ledobja a ruháit. A másik véglet, ezt nemrég itt olvastam, hogy a szerető milyen szép szó, mert szeret Ő, önmagamért. Na ezen a ponton nem mosolyogtam, nevettem. Az kéne még, hogy a szeretőm szeressen:)) Kösz, inkább ne. Ha így állunk, az már kapcsolat. Egy viszonynak, egy felnőtt, tartalmas viszonynak az érzékiség és a barátság az alapja a szememben, a remek szex és az emberi, baráti hozzáállás az, amit én keresek. Nem kell olyan, aki lehet, a találkozónk előtt 10 perccel épp más ágyából ugrott ki, de olyan sem, aki az összes lelki baját rám akarja zúdítani, nem óhajtok második feleség lenni, sem szemetes vödör. Mit is akarok? Én lenni a mosoly valaki életében. Aki nem akar vagy nem tud azon változtatni, amiben él, de kell egy "társ", egy titok, egy barát, valaki plusz, akivel élmény az együttlét, és ha rám gondol, mosolyt csalok az arcára. Mindenféle egyéb nyűg és túlkomplikálás nélkül. Csak, mert szeretek mosoly lenni. Kérdés, találok-e olyat, aki velem a fentiekben egyetért, és engem, az Ő mosolyát keresi akár itt, akár máshol, kint az életben? Nyilván, de itt jön az általam sokat említett kémia. Mosoly bárhol lehet, talán még kémia is, de mosoly ÉS kémia...együtt..ezt keresem én.