Az én történetem talán sokaknak lesz ismerős... Elég hétköznapi dolog, hogy az ember beleszeret valakibe, aki viszont szereti, összeházasodnak és együtt tervezik a jövőt, nagyon hosszú időre. Jönnek a gyerekek, közben dolgozik, rendbe tartja a családját otthon, de valami elkopik, megfakul idővel… Aztán egyik nap arra eszmél, hogy hiányoznak az érzések. Szeretem a családom és a férjem, nem akarom felrúgni az otthonunkat, de mintha megszűntem volna nőként létezni az elmúlt közel húsz év alatt. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy ne váltsak ki vonzalmat és ne szeressenek ugyanolyan intenzitással, mint régen. Sőt, ha már itt tartunk, ez nem kor függvénye! Először persze megpróbáltam tenni valamit az ügy érdekében - lehet vicces, de nem jutott eszembe jobb ötlet, mint fogyókúrába kezdeni és venni pár szexis fehérneműt, elmenni a fodrászhoz, egyszóval „teljes generálozást” csinálni. A hatás viszont elmaradt, legalábbis otthon igen. Annyira vágytam egy kis elismerésre, amit mindenhol megkaptam, csak a férjemtől nem. A történethez tartozik, hogy mi alapvetően nem élünk rossz házasságban. Megvan mindenünk és megteszünk mindent a gyerekeinkért, csak már a megszokás és a kényelem irányít minket. Én pedig egy kis izgalmat akartam, egy kis fűszerre vágytam. Egy férfi kollégám ajánlotta ezt az oldalt (vele sokszor beszélgettünk az unalmas magánéletünkről), persze először ódzkodtam az ötlettől. Ezt amolyan „pasis” oldalnak tartottam, de mivel a kollégám nem hagyott békén azzal, hogy regisztráljak és próbáljam ki, nézzem meg, mi lesz, belementem. Arra gondoltam, ha másra nem, hát egy kis önbizalomnövelésnek jó lesz. Így kerültem ide. Csakhamar el is kezdtem levelezni több potenciális jelölttel, és aki szóba jöhetett, azokkal találkoztam is egy-egy kávéra. Így ismertem meg „Zolit” (nevezzük így), akivel az első pillanattól kezdve megtaláltuk a közös hullámhosszt. Neki is van családja és nagyjából ugyanaz a helyzet náluk, mint nálunk… Négy hónapja vagyunk egymás titkos szeretői, és ha azt kérdezitek, miben segít, hát nagyon sok mindenben! Nem ment könnyen, mert gátlásos voltam ez ügyben, de örülök, hogy belevágtam. Bátorságot, önbizalmat, izgalmat ad, pont azt, ami hiányzott az életemből. Persze nagyon vigyázunk, mert egyikünk sem akarja megbántani vagy szétszakítani a családot, de azt hiszem, kellő odafigyeléssel ez megoldható, vagyunk annyira felnőttek, hogy ne ész nélkül csináljuk… Mindenkinek hasonló jó tapasztalatokat kívánok!