"A boldogság egy olyan dolog, amiért tenni kell minden áldott nap. Hagyni megtörténni, elfogadni és megélni. De a legnehezebb továbblépés. Mert a nagy pillanatoknak is vége szakad egyszer, a kérdés, hogy hagyod-e, hogy más nagy pillanat is bekopogtasson az életedbe, vagy továbbra is ott csücsülsz a múltadon, mert görcsösen ragaszkodsz egy pillanathoz. Engedd el. Ott vannak mások, milliók, boldogságok, arra várva, hogy egyszer majd megjelenhessenek, te meg észrevedd őket.El kell fogadni, hogy nekünk is jó lehet, és jó is lesz. Hogy szerethetnek, de csak akkor, ha mersz szeretni, kimondani, hogy mit jelent a másik számodra - megölelni, szívből, és nem attól félni, hogy vajon mit kapsz vissza. Ne félj tőle. Ha adsz, kapsz akaratlanul is. Boldogságot, szeretetet valakitől, akitől nem is várnád. Az életedet te választod meg, nem más helyetted. Eldöntheted, hogy mit akarsz, és ha azt választod, amit a sors is neked szánt, akkor bizony segíteni fog. Választhatsz mást is, ő mindig arra fog várni, hogy merj rálépni a sajátodra, hogy segíthessen. Hiszen a cél az, hogy teljes legyél, hogy abban az életben élhess, amit mindig is a magadénak éreztél.Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod ahhoz, hogy ragyoghass bizony néha össze kell törnöd. A ragyogás csak így lehet tartós, hiszen ő valami olyan dolog, ami akkor lesz benned, ha újra meg újra észre tudod venni, hogy mire vagy képes: felállni, összetörni és újra felállni. Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez" O.N.