Érdekes volt olvasni egy eszmefuttatást az azonos neműek közötti kapcsolatról és annak megítéléséről. Nos, nem mennék bele abba a tárgykörbe, miszerint a férfiaknak mennyire izgalmas két leszbikus nő kölcsönös örömszerzése, sem abba, hogy (ha minden igaz) a nőknek szimpatikus, hogy két honoszexuális férfi mennyire érzelemgazdag életet élhet. Inkább egy saját tapasztalatomat írnám le, egyrészt mert másoknak is érdekes lehet, másrészt pedig mert ha "kibeszélem" magamból, talán könnyebben feldolgozom. Onnan indul a történetem, hogy 12 éve egy rosszul végződött több éves kapcsolat után költöztem fel Pestre. Nem voltak ismerőseim, de régimódiu számítógépeket kedvelek és egy pesti klubban rendszeresen összefutottam pár olyan sráccal, akiket addig csak neten ismertem. Mikor eladtam volna egy darabot a gyűjteményemből, jelentkezett egy addig ismeretlen figura, nevezzük Ferinek. Nos Ferivel jókat dumáltunk, megvolt a közös érdeklődési kör. A feleségével együtt elsők voltak, akiket hívtam az esküvőmre. Aztán jöttek a saját bonyolult éveim, elmaradoztak a találkozásaink. Mikor legközelebb felvette a kapcsolatot velem, alig akartam hinni a szememnek, mikor megláttam a képeket róla. Hosszú, festett haj, hosszú körmök. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot. Biztos velem is baj van, nekem zavarbaejtő, ha valaki ilyen mértékben megváltozik. Azóta egyébként Ferivel is sok minden történt. A feleségével elváltak, majd újra összejöttek. A nőies oldalából nem adott lejjebb, de a felesége elmondta, hogy Feri mindig is inkább nőnek érezte magát, ezért is értették meg egymást olyan jól sok kérdésben. Feri ezt persze nem hozta fel, ezt a témát nem érintettük, mikor fél éve meglátogattak. Szerintem érzi, vagy feltételezi, hogy ezt a témát velem nem lehetne jól megbeszélni. Megbántani nem akarom, mert jó ember, de nem tudnám tagadni, hogy zavar a helyzet...