A konyhában állva kávéval a kézben beszélgettünk. A felkelő nap tükröződött a szemközti ház ablakaiban. Haragos feketerigók csattogtak a járdán. Csüggedt galambok köröztek a csatornafedél mellett. A mosogatóba tetted a csészéd. Kivetted a kezemből a sajátomat. – de még egy korty! – ennyit mondtam, de a tekintetedben felvillanó fénytől elakadt a szó. Közelebb léptél, rám simultál. Megragadtad a csuklóm és a fenekedre szorítottad a tenyerem. Csókolj! – ez nem kérés volt sokkal inkább parancs, édes, de kegyetlen, ellenszegülést nem ismerő. A feneked megmarkolva, a derekad szorítva csókolózni kezdtünk. Éreztem igen a hálóingen keresztül a tested forróságát. A csók közben, valahogy öntudatlanul is hátrálni kezdtél, együtt léptünk, akár egy társastánc, végül eljutottunk a konyhaasztalig. Felültél az asztalra, combjaid a derekam köré fontad, így csókolóztunk tovább. Add a számba a mellbimbód! – hörögtem szédülten, te máris kibújtattad a hálóingből a jobb melled, kissé és megemelted, én hangos cuppanással rá is tapadtam szájjal és persze a nyelvem máris bimbód körül járt. Még sok-sok forró csók, közben a kockás pizsama alsóm már a bokám körül a padlón. Ahogy szorítottuk fogtuk érintettük egymást ezernyi helyen, módon, péniszem keményre duzzadva, hol a fanszőrzetedhez, hol a hasadhoz, hol a combod belsejéhez dörzsölődött. Nem bírtam tovább! Dőlj hátra végre! – súgtam a füledbe egy fülcimpa harapás és egy nyak harapás között. Derekad megfogva, te a nyakamba kapaszkodtál, így dőltél hanyatt a konyhaasztalon. Én leguggoltam és finoman nyalogatva megízleltem a csiklód és a vaginád. Aztán újra felálltam, megmarkoltam duzzadó péniszem és lassan a vágytól remegő combjaid között forró vaginádba hatoltam. Ó, de rég éreztem ezt! Lassan kijjebb, aztán lassan újra mélyebben hatoltam beléd. Óvatosan, de gyorsítottam a tempón. Nehéz volt hisz hat hét után mindent akartam, mindent nagyon, gyorsan és azonnal. Így mozogtunk ágyékban egyesülve, a konyhaasztal halkan nyikorgott alattad. A tekinteted csillogó, a tested gyönyörű, az ágyékod forró volt. Aztán felrobbantam benned. Mindent elsöprő áradással, a gyönyör akaratos cseppjeivel olvadva el benned. Felnyögtél, megemelted tenyereddel kissé megemelted a melleid jelezve mit tegyek. Utolsó cseppjeim még beléd vonaglottak, közben felváltva hol bal-hol jobb mellbimbód szopogattam. Ettől téged is elsöpörtek gyönyöröd hullámai. Combjaid körém szorultak, Ajkaid önkéntelenül nyitva, szinte égető sóhaj hagyta el a szádat, orrlyukaid tágulva, remegtek. Én talán az utolsókat lüktettem az ágyékodban, éreztem a lassan kifelé induló cseppeket. – Maradj bennem még! – ezt kérted és csípőd megfogva szorosabban húztalak magamhoz. Gyönyörű! – ennyit bírtam csak suttogni aléltan. Szóval így ér véget egy augusztus és így kezdődik egy szeptember. 2022. 08. 28.