Van egy zarándokösvény Spanyolországban, gondolom hallottál már róla. Az egy különleges utazás. Mikor ide, erre az oldalra regisztráltál, ez is valami hasonló… Az elején egyedül vándorolsz itt a virtuális szeretők által szegélyezett úton, még nem tudod, milyen kalandok várnak majd ezen az „ösvényen” rád. Cipeled a hátadon a "csomagod", mint mindenki más...mindenki a saját terhét, ki lassabban, ki gyorsabban lépked..van akinek könnyebb az út, van kinek nehezebb.. Vajon ki szegődik melléd? Lesz, aki csak odaköszön, lesz, aki egy darabon elkísér, lesz, ki akár többször is melléd csapódik, lesz, aki megosztja veled az ágyát s akár ételét is, és lehet, hogy lesz, akivel éveken át együtt rójátok a közös utat. Lesz, kire csak halványan fogsz később emlékezni …de lesz, akinek az emléke az utad végéig elkísér majd. Ha sok a csalódás, vagy sikertelen találkozás, az egy idő után megtanítja a vándort befelé figyelni, a kezdeti izgalmak után elméje kezd elcsendesedni, látni kezdi az igazi vágyait, érzéseit, és lehet, hogy tökéletesebb képet kezd festeni belső valójáról. Tud majd különbséget tenni érték és szemét között, felismer önző szándékot és játszmákat, eredendő jóindulatot és bizalmat, meg tudja különböztetni, ki az, ki csak használ, s ki, aki adni is képes! Figyelned kell, hogy tartsd a "jó irányt", mert ha eltévedsz, annak nagy ára lehet, csak nagy kerülővel találsz vissza a helyes útra. Légy hálás, ha van kivel megosztanod örömödet, bánatodat..ha van kivel beszélgetni vagy éppen együtt hallgatni. Utad során meg kell tapasztalnod a fájdalmat is, hogy tudd majd értékelni a jót, tudnod kell elengedni és megbocsátani, és tudnod kell megköszönni az együtt töltött időt. Ne csodálkozz semmin, fogadd el azt, hogy az ösvényed új irányokba vezet, amit az életed nyújt neked. Tedd félre a kétségeket, rázd le a miérteket, ne kérdezz…csak fogadd el az új utat! Soha ne törődj a múltaddal, az már elmúlt…biztosan azért volt olyan amilyen, mert fontos lehetett, mert tanulnod kellett belőle…ne nézz hátra sohasem. És ne aggódj a jövődön se, hisz a jövőt még be kell teljesítened. A mai nap, ami fontos…az itt és most…Hogy milyen lesz a holnap? A holnap majd gondoskodik magáról...s rólad is! Te csak járd az életed útját kitartóan, mert minden nap új lehetőséget tartogat. Ezen az úton azonban egyvalami azonos mindenki számára. Az Idő!! Mindenki harcol az idővel még ha nem is vallja be! Van, aki azt az illúziót kelti magában, hogy rajta nem fog…de ez nem igaz…az idő igazságos és ugyanakkor közömbös is egyben, azonos egységekben mindenkinek pontosan ugyanolyan mértékben telik, ahogyan azt mi emberek valamikor régen kitaláltuk magunknak. Az idő nem kegyelmez, hát használd ki azt, ami még rendelkezésedre áll, lépésről lépésre.. Nevezheted Isten akaratának, sorsnak, gondviselésnek vagy karmának, hogy ki kerül melléd az utadon és mikor…nem Te irányítasz, még ha úgy is hinnéd…akivel fontos dolgod van az életedben, az melléd fog szegődni egyszer… S hogy meddig marad? Úgy hiszem, hogy az sem csak rajtad múlik! Hát élvezz minden percet, amíg lehet!