Ingadozik. Figyelem a számlálót. Ki lesz az ötszázadik, aki megnéz? Ráadásul a kedvencelés a 49-en áll. Kettős jubileum készül... Sőt, egy egész jubileumi korszak lesz, mert már tudom, hogy törlik magukat majd néhányan, visszaesik a számláló és újra várhatom az ötszázadikat. Meginognak a viszonyt keresők. Egy percig sem gondolom, hogy mindenki megtalálta az ideális szeretőt, aki törölte magát ez alatt a két hónap alatt, amióta itt vagyok. Hanem játszott egy kicsit a tűzzel. A gondolattal. Megfogalmazta, mi hiányzik az életéből, vagy úgy hagyta a rovatot mert nem is akart belegondolni, csak enyhíteni a homályos sajgáson, ami hol a torkában, hol a gyomrában gombócol. Nézegetett képeket vagy adatlapokat, vérmérséklettől függően kattintgatott vagy gyorsan rácsapta a laptop fedelét... csakhogy az nem egérfogó, másnapra elillant, akire olyan kíváncsi volt. Az illatára. Az ölelésére. A hangjára legalább. Vagy éppen magamagára, ahogy egy ilyen nőt ölel. Ahogy sms-t küld vasárnap délután a vécéből... Ahogy izgul, hogy ne küldjön választ a nő, mert épp a családi rajzfilmnézésbe dob egy szikrát a pittyenés. Nézegetett, súlyozott, lopva a feleségét méregette, mi lenne, ha ő is... Vagy csömört kapott a sok egyforma kérdéstől és saját egyforma válaszaitól. A időpont-egyeztetésektől. Nem, nem lehet nappal, se hétvégén. Este talán, de mennyi időre? Ingadozik. Aki most megrettenve kilépett, talán visszatér pár hónap múlva. Addigra megbarátkozik a gondolattal. Nekibátorodik, újra válogat és újra mérlegel. Ezért sok az új belépő is, vannak köztük naivak, célirányosak és elszántan haladók...