Helló! Azért írok, hogy felhívjam minden férfitársam (és viszonyos nő) figyelmét pár dologra, vagyis azokra, amikkel nagyot lehet bukni otthon. Szóval, viszonyt kezdeni valakivel csak látszólag könnyű. Én a futó kalandok, egyéjszakás szeretők híve vagyok, mert kevesebb gonddal jár. Elmondom miért. Szerintem hosszú távon nagyobb a lebukás veszélye, ha állandó szeretőt tart az ember. Az állandó szerető egy idő után elkezd úgy viselkedni, mint egy második feleség, és egyre nagyobb igényei lesznek. Aztán ott vannak az ünnepek (névnap, születésnap, karácsony), elvárja az ajándékot, de nem ez a baj. Hanem az, hogy mit vegyél, mikor vedd meg, hova tedd, stb. Ez most lehet, hogy nem hangzik túl jól, de tapasztalatból mondom, sokkal könnyebb és egyszerűbb olyan kalandba bonyolódni, aminek nincs folytatása. Ha van alkalom, akkor találkozunk, aztán mindenki megy a maga útjára. Persze csak akkor működik, ha a másik is tisztában van vele, hogy nem szól többről a dolog. Szóval, sokan szerintem abba a hibába esnek, hogy csak a találkozást készítik elő alaposan, de utána nem varrják el a szálakat. Én is itt szúrtam majdnem el. Volt egy szeretőm, viszonylag hosszabb kapcsolat, több hónapon át tartott. A feleségemnek gyanús volt persze a sok estébe nyúló túlóra, és egyet megtanultam: ha egy nő gyanút fog, minden mozdulatodat figyelni fogja és biztosra veheted, hogy addig nyomoz, amíg nem talál valamit. Én a kolléganőmmel jöttem össze, szóval esetünkben a túlóra tényleg túlóra volt a melóhelyen, így arra se volt gondunk, hova menjük egy kis légyottra. 19 órára már az egész iroda kiürült, csak mi maradtunk. Arra persze figyeltünk, hogy nem bukjunk le a kollégák előtt, nem akartuk, hogy rólunk pletykáljanak. Ha nem maradtunk az irodában, akkor az ő lakására mentünk. Aztán jött a születésnapja és gondoltam, hogy veszek neki valamit. Összeállíttattam egy méregdrága virágcsokrot, vettem egy svájci csokikból álló ajándékcsomagot, és elhívtam estére egy étterembe vacsorázni – otthon azt mondtam, hogy egy haverommal találkozom. Jól sikerült minden, hazavittem, szeretkeztünk, a számlák viszont a zsebemben maradtak. Egészen addig nem is volt vele gond, amíg a feleségem nem szedte össze a mosnivalókat. Addig azt sem tudtam, hogy mindig átnézi a zsebeimet. Megtalálta a számlákat és hamar összerakta a sztorit, de azt hiszem, a nők ilyenkor várnak egy mondatra, ami megmagyaráz mindent és kiderül, hogy félreértés volt az egész. A legócskább lebukáshoz a legócskább magyarázatot tudtam produkálni, ami eszembe jutott: azt mondtam, hogy a virágot meg a csokit neki vettem, meglepetést akartam, csak bent felejtettem az irodában, mert siettem a haverhoz, akivel együtt vacsoráztam az étteremben. Másnap kapott is egy virágcsokrot meg egy rakat csokit. Azt azért nem hiszem, hogy teljesen elhitte a sztorit, de megnyugodtak a kedélyek és minden ment tovább. Annyi változott csak, hogy megmondtam a kolléganőmnek, hogy vége. Azóta nagyon ügyelek a részletekre. Van egy telefonom, amit a „titkos kapcsolatokra” tartok, sosem viszem haza és törlök minden üzenetet. Vannak szabályaim, amikhez tartom magam, van egy diszkrét helyem, ahol a légyottokra sor kerülhet, és figyelek arra, hogy sose érjek túl későn haza. Többek között ezért is vagyok itt fent, ezen az oldalon. Nálam csak olyanok jöhetnek szóba, akik nem elköteleződni akarnak, csak megkapni azt, ami hiányzik.