Vártam erre a szombatra… leszerveztem mindent… Szabad hétvége, koncert és összebújás. Végre úgy volt, hogy te is el tudsz szabadulni. Másfél hónap után újra látlak és beletúrhatok a hajadba, miközben felfaljuk egymást. De végül mégis csak az „ember tervez”… Beosztottak szombaton délutánra - még hagyján! Maximum 1 órával később találkozunk. Aztán jön egy SMS tőled, hogy sajnálod, de nem tudsz elszabadulni. Majd felrobbanok, és persze Murphy-t okolom a világ összes rossz dolgáért. Mondom magamban: ha még a koncert sem jön össze, akkor itt a világvége. És kb. ezzel a hangulattal is telik a nap. A reggeles délután háromkor lelép, legalább egyedül maradok az irodában. Zenével dolgozom, és olyannyira elmerülök a dolgomban, hogy már este hat is elmúlt. Még szerencse, hogy a nagyját ledolgoztam. Éppen az indexet olvasgatom, amikor hívsz. Ez meglep – ha lemondod a találkozót, akkor másnap szoktál hívni, amikor tiszta a terep. Felveszem és meglepetten veszem tudomásul mikor közlöd: „Itt vagyok, kijönnél?” „De hol itt?” – értetlenkedek. „A lépcső előtt a portánál.” Úgy hat rám, mintha először forró vízzel, majd hideg vízzel öntöttek volna le, mert már tudom, hogy az SMS csak terelés volt, hogy még izgatottabb legyek és persze azt is tudod, hogy úgy sem fogok sokáig duzzogni a kis cseled miatt. Amikor az aulában meglátlak azzal a letörölhetetlen vigyorral a képeden, már el is feledkezem az smsről… A folyosón még egészen szolidak vagyunk, de amikor becsukom magunk után az iroda ajtót, akkor elszabadul a pokol. Még meg sem fordulok, de már az ajtóhoz szorítasz. Az arcod olyan közel van, hogy az ajkad érinti az enyémet, de még nem csókolsz meg. Szemed a vonásaimat fürkészi, hirtelen támadt zihálásunk arra enged következtetni, hogy a vér és az adrenalin már dolgozik bennünk. Aztán az egyik kezed a hajamba markol, a másikkal elfordítod a kulcsot a zárban. A kattanás pillanatában esünk egymásnak. Faljuk a másikat és úgy ölelkezünk és simogatjuk egymást, mintha menten eggyé akarnánk olvadni. Aztán lekerülnek a ruhadarabok, de csak onnan, ahol ajkunk már bejárta a másik bőrét… Éppen a mellkasodon időzöm, amikor megcsörren a benti telefon. Felkapjuk a fejünk és én nem tudok mit tenni, felveszem. Követed a mozdulataimat. Miközben az ügyféllel beszélek, nem lépsz hátrébb, sőt… A melleimmel kezdesz játszani, majd ahogy kicsit rádőlök az asztalra, hogy kivédjem az édes kínzást, kezed már a fenekemen és a puncimnál jár. Egy pillanatra megmerevedek, mikor érzem, hogy a szeméremajkaim közé csusszannak az ujjaid. – Elfojtok egy sóhajtást és örömmel tapasztalom, hogy az Ügyfél letette a telefont. „Nem tudom, hogy ez mennyiben a megfelelő hely” – próbálom kipréselni az ajkaim közül, miközben az ujjaid már mélyen bennem járnak. „A tested nem tiltakozik Baby…” – búgod a fülembe. Tudod, hogy szeretem ezt, és hogy nyomatékot adj a mondani valódnak bele is nyalsz. Erre már elindul velem a szekér. Kibontakozom és egy röpke fordulattal már eléd is térdeltem. Mindketten tudjuk – nincs sok időnk itt bent, de minden percét ki akarjuk élvezni. Nem ellenkezel, hagyod, hogy birtokba vegyem a már keményre duzzadt farkad. Hetek óta csak erre vágytam, hogy újra a számban érezzelek, hogy nyalhassam, csókolhassam és mélyre engedjem a torkomban. Fel-felnézek – tudom, hogy élvezed a játékom, és annyira belefeledkezem, hogy már nem is tudom, hogy hol vagyok, csak élvezem, hogy te élvezed. Mielőtt észbe kapok, már az asztalon fekszem hanyatt. Lábaim a derekad körül, éppen irányba állítod a farkad és egy pillanat múlva egy erős lökéssel már bennem is vagy. Körmeimmel a mellkasod szőrébe csimpaszkodom, és lehunyt pillával élvezem, ahogyan dolgozol bennem. Kezeid a húsom markolják, majd mikor pillantásunk találkozik, egyetlen rezdülésből tudunk, hogy ideje kicsit vadulni. Minden lökésnek elébe megyek, hagyom, hogy megszorítsd a nyakam. Olyan tempóban mozgunk, és olyan hangosan zihálunk, mintha bárhol lehetnénk. Érzem, ahogy a vérünk egyre sebesebben száguld bennünk, érzem, ahogy a farkad minden lökése után megremegek és ezeket a remegéseket te is átveszed. Már nem mosolyogsz, arcodon a mámor és a kín, majd a gyönyör látszik… Egy pillanatra sem tudjuk elengedni egymás pillantását. Tempónk kissé lelassul, ujjainkat összekulcsolva húzódunk közelebb a másikhoz, hogy ajkunk és nyelvünk is találkozzon. Így ringunk tovább – ölelkezve, csókolózva, beleveszve a másikba, amikor újabb telefoncsörgés riaszt meg minket. Szemed elsötétül és az érzéki gyengédség helyét átveszi valami vad és megfoghatatlan… Ösztönösen nyúlnék a telefonért, de a kezemre csapsz, majd a telefonért kábeléért nyúlsz, és egyetlen mozdulattal kirántod a falból. A szemed egyre sötétebb, megijedhetnék, de láttalak már ilyennek – tudom, mi fog történni. És újra elszabadul a pokol és olyan erősen döfködsz, a kezemet a fejem fölé szorítod, a másikkal a húsomba marsz és közben az ajkaim és a nyakam harapod. Felnyögök újra és újra, egyre hangosabban, de mielőtt az élvezet elöntene, hirtelen kihúzódsz, megfordítasz, és az asztalra döntesz. Egyetlen határozott mozdulattal nyársalsz fel újra és folytatod ezt az esze-veszett tempót. Addig csinálod, amíg el nem önt a forróság és egy rekedtes sikollyal elévezek. Hátra nyúlnék, hogy megérintselek, de nem hagyod. Kezeimet összefogva a csuklóimnál lefogod, és a hajamba markolsz újra, kicsit húzol magad felé. Fájni a kéne, de én inkább élvezem. Egyre erőteljesebben húzódom össze, a puncimmal rá-rá szorítok kemény, lüktető farkadra. Érzem, hogy közeledsz, hogy mindjárt elmész, de most nem akarom, hogy bennem durranj. Kicsit visszább veszek a szorításból, amire egy finom csattanás és egy enyhe csípés a válasz. Aztán pár lökés után végre engedsz és én egy gyors fordulattal már előtted térdelek és mohón falom a vessződ, simogatom a golyóid. Két mély torok között benyálazom az ujjaim és az ánuszodig csusszanok velük. *moderálva* újra a számban, ujjaimmal a feneked izgatom, és közben nézlek. Pilláid hunyva, tested megfeszülve tornyosodik előttem. Kezeiddel a hajamba túrsz és én hagyom, hogy átvedd a teljes irányítást. Lángolsz és remegsz és én továbbra is csak hagyom, hogy a számban dolgozz és a nyelvemmel még rá is segítek, hogy intenzívebben érezz. Aztán tested egy pillanatra megmerevedik, az idő mintha lelassulna, és már csak azt érzem, hogy a gyönyöröd megtölti a szám és végig folyva a torkomon újabb kielégülést hoz nekem is. Lihegve, zihálva rogysz le mellém a földre, majd átölelsz. Fejem a mellkasodhoz húzod és a hajamba suttogod: „Hiányoztál”… De mielőtt bármit is mondhatnék, megnyikordul a zár…