Az élet nem a tudatban kezdődik, s nem is ott vész el. Tudat? Hm. Mit is takar. A belső énünk egy formája. Belső énünk, ami mint gyarló emberek forráskódja. Sok gondot meg előzhetnénk azzal ha nem a pesszimista dolgokat látnánk mindenben s mi emberek mégis mindig ezt tesszük. Mintha csak élveznénk a pesszimizmust minden irányban. Pedig annyi minden szép és jó dolog van a földön, amiért nem is kéne messzire mennünk. Elég lenne csak kinézni például az ablakon. S mindez úgy tűnik mintha okítanék valakit. Nem. Távol áll az tőlem. Mindennek meg van a maga helye és ideje. Csupán azt írom le amit én is megélek nap mint nap bizony. Akár magamból kiindulva akár másokat látva. Pesszimizmus és Optimizmus vajon melyik született hamarabb? Nem tudom, de azt tudom, hogy emberek vagyunk, és kikre vagy mire számíthatunk ha nem másra mint egymásra. Csak sajnos félünk felkeresni IGAZÁN egymást.