Ma megkaptam a tutit! Ha egy nő önérzetes, és vissza mer szólni, vagy kiáll azokért az elvekért, melyeket vall, vagy nézetei szerint jónak, vállalhatónak tart, abban az esetben már rögtön ellenszenves, mivel nem hajlandó megadni magát rögtön. Nem a szexualitásra gondolok legfőképp, hanem úgy általában az elvekre. A válaszadó szerint nem foglalkozom a másik féllel, csak a saját egómat szeretném ráerőltetni. Miért is ez a fajta hozzáállás? Miért baj, ha egy NŐ rendelkezik önálló gondolkodással, vannak elképzelései mit is szeretne kapni, adni? Úgy érzem, ez a szocializációval van összefüggésben. Vannak a férfiak által megtehető dolgok, melyet a nőknek el kell/ene/ viselniük, ám mindez visszafelé már nem működik. Ha a nemünk képviselői teljes mértékben tisztában vannak az általuk elképzelt vágyakkal, abban az esetben már túl emancipáltak, valahol a figyelmeteket el is veszítjük. Tisztában vagyok azzal, hogy a Férfi az erőt, a Nő az erotikát képviseli, ám ezek a szerepek rohanó életünkben eltolódtak. Igenis a Férfinak is kell erotikát sugároznia ahhoz, hogy az általa meghódítandó Hölgyet le tudja venni a lábáról. Ezen a felületen hiába a titkos kapcsolatot keressük, abban meg kell lennie a rejtett, burkolt vágynak. Ha ez nem sugárzik, ne is várjuk, hogy megtalálhatjuk az általunk áhított kapcsolatot! Tudom, ez most kioktatásként hangzik, ám ha mélyen magunkba szállunk..... Kompromisszumokat kell kötni, nem is kicsiket. Szinte mindegyikünk esetében a szervezés, időbeosztás nagy szerepet játszik. Ez is egyfajta tényező, viszont kiküszöbölhető.. Közös akarattal. Szeretném, ha hozzászólásotokkal kiegészítenétek hiányos ismereteimet! Akár történetként, akár privát levélként.