Sokáig udvarolt. 5 éven keresztül folyamatosan kosarat adtam neki. Mindig tett valami olyat, amitől én kiborultam, amiért haragudtam rá. Mindig kicsúfolt. Mégis mindig valahogy egymás mellé sodort bennünket az élet. Aztán egy napon váratlanul csörgött a telefon. Ő volt... 5 év után azt gondoltam magamban "Ennyi év után talán megérdemel egy esélyt" Azt az éjszakát soha nem felejtem el. A poharak borultak az asztalon, gondolkodásra esélyem sem volt. Meglepett a keménysége, az akarata, a törődése, az odafigyelése és az a tűz, ami benne égett. Másnap reggel a horzsolásoktól a térdemen fel sem bírtam kelni. 2 nap betegállományra szorultam. Se azelőtt, se az óta nem éreztem hasonlót. Beszélni nem lehet róla, mert ismerem a családját, a barátnőjét. De abban hiszek, hogy talán hasonló érzés és élmény még várhat rám.