avagy a hal, a csali és a zughorgász A minap olvastam egy igazán elmés írást a viszony.hu horgászáról. A történet értelmében magam is hal vagyok, ráadásul nem a megszelídített fajta, hanem az, aki a zughorgász titkos vizekbe belógatott csalija alapján dönt, hogy ráharap-e arra vagy sem. Mégis írásra nem ez a szösszenet késztetett, hanem egy tanácsot kérő levél egy egészen más felületen, ahol a tanácsot adó zughorgászok, megszelídített és egyéb halak véleménye igen eltérő képet mutatott, természetesen státuszuktól függően. Azt hiszem, legtöbb zughorgász kifényesített és ünnepi díszbe öltöztetett csalijával mindig az aranyhalat próbálja elkapni. Hogy az aranyhal kinek-kinek mit jelent, az változó lehet, persze vannak sztereotípiák. Az aranyhal, ami kellően formás, kellően kívánatos és természetesen teljesíti zughorgászunk három kívánságát. A három kívánság, ami a zughorgász fejében jár, persze egyedenként eltérő is lehet, de ugye - ha valaki zughorgász és titkos vizekbe lógatja a csaliját -, mi halak – akik szintén ezekben a titkos vizekben úszkálunk - ne tápláljunk megtévesztő illúziókat. Persze a mesékből gondolom mindenki tudja, hogy okosan kell kérni azt a három kívánságot, különben sem aranyhalunk nem lesz, sem teljesített kívánságunk, de talán még a horgászbotunk is bánja. Miközben zughorgászunk görcsösen markolja a horgászbotot, újra és újra bedobja a csalit, elégedetlenül visszadobva a korábban kifogott átlagos keszeget, pontyot (tehát nem aranyhalat!), napok, hetek, esetleg évek óta horgászik, mégsem veszi észre, hogy az a bizonyos aranyhal talán csak a fejében létezik. Hemingway óta tudjuk, hogy a horgászás igazán kemény fizikai és lelki igénybevétellel jár, és valószínűleg így van ez a zughorgászattal is, még akkor is, ha itt nem élet-halálharcról van szó. A világ sem olyan, mint régen. Bizony a zughorgásznak jól meg kell gondolnia milyen csalit lógat a titkos vizekbe, ráadásul nagy a verseny, a titkos vizeken bizony nem a halak, hanem a zughorgászok vannak többen. Így a halak boldogan lubickolhatnak. Vagy mégsem? Vannak halak, akik csak szórakozásból, kíváncsiságból úsznak be a titkos, tiltott vizekre és nem harapnak, ahogy vannak zughorgászok is, akik nem dobják be a vízbe, hanem csak mutogatják a csalijukat „Na halacskák, mit szóltok a csalimhoz? Szeretnétek a csalimat?” felkiáltással. Mindkét csoport nyilván az önbizalmát csiszolgatja, és talán egy következő alkalommal már bátorságot vesz a valódi kihíváshoz. Meglepetés akkor történik, amikor kíváncsiskodó, még önbizalmatlan zughorgász összeakad egy olyan hallal, aki nem sajnálja a fáradságot és látványos ugrással ráharap a még be sem lógatott csalira. Ahogy persze az is különös találkozás, amikor a titkos vizeken tapasztalatlan halacska elsőre egy olyan csalira harap rá, ami egy különösen gyakorlott zughorgászhoz kapcsolódik. Azt még nem is említettem, hogy új halfaj jelent meg a titkos édesvizekben, a piranha. Akit a gazdája megvásárolt a díszállat-kereskedésben, ott tartott a feldíszített akváriumában, dicsekedett vele a haveroknak, hogy milyen különleges, milyen izgalmas, milyen veszélyes, de ő bezzeg kordában tartja. Aztán mikor megunja, nem viheti vissza a kereskedésbe, a haveroknak átadni nem tudja, mert a haver már látja, hogy a piranha tartása veszélyes és drága dolog (a jó zughorgász a haverja hibájából tanul! ), ezért egy laza mozdulattal kitessékeli az édesvizekbe. Na, ez a piranha, ami igazán veszélyes a halakra és horgászokra, zughorgászokra egyaránt. Mindent felfal válogatás nélkül és ha mélyen a tények mögé tekintünk, érthetően bosszúszomjas. Persze az is előfordul, hogy a haver, aki titokban maga is zughorgász, annyira kedveli a veszélyt, hogy elfogadja, rosszabb esetben lenyúlja a piranhát, a hosszú barátságot kockáztatva. De még az is egy reális lehetőség, hogy a piranha megharapja zughorgászt, rosszabb esetben a csaliját tönkreteszi és még a botjában is maradandó károsodást okoz olyannyira, hogy e zughorgász többet nem merészkedik tiltott vizekre. De vajon átlagos zughorgászunk, aki csak műkedvelő módon, titokban űzi a zavarosban halászást, bocsánat, horgászást, aki mástól tapasztalatot nem tud szerezni, hiszen tiltott dolgot művel, vajon meg tudja különböztetni az aranyhalat és a piranhát? Aligha, ahogy átlagos hal is elalél a profi horgásztól, aztán amikor kifogják, később lelkiismeret furdalás nélkül visszadobják, sértődötten vonul vissza az összes horgászt szidva. Pedig talán csak arról van szó, hogy nem megfelelő csalira harapott rá. Tanulságos, ha a zughorgász előre körülnéz a halpiacon, leszámol az aranyhal-látomással, mielőtt a tiltott vizekbe lógatja csaliját. És jól megnézi a halpiacon található összes piranha-fajt és zughorgászás közben sem felejti el azt, amit a halpiacon látott, annak ellenére, hogy a piranha gyakran akár az aranyhal alakját is képes felölteni. Ugyanígy tanulságos lehet a halaknak, ha leszámolnak azokkal az illúziókkal, hogy maga a herceg – aki egyébként fehér paripán jár – zughorgászik, és zavaros vizekben minden valószínűség szerint zughorgásszal akad össze, bármilyen csillogó a csalija. Persze, ha a csillagok is úgy akarják, hogy hal és zughorgász örökre egymásra találnak egy kiválóan működő csalival, róluk lehet majd olvasni az „Akikre büszkék vagyunk” rovatban, de - ha jól emlékszem - azt nem ezen a felületen vezetik. :)