Szalad az idő, minden a régi rohanás a munkába aztán a boltba otthon séffé válók, aminek a hatása szemmel látható. Olyan a családom mintha valóban olasz gyökereink lennének, de már utána jártam, téves gondolat volt, tény hogy hasonlít de nem olasz, magyar. Jó kicsit elcsendesedve belesni a fotelba, lehalkítani a semmit mondó tévét felhajtani a laptop tetejét,újabb oldalt nyitni és írni. Fürkészni a megtörtént dolgokba, kis mosollyal a szám szélén elismerni milyen rossz tudok lenni a laptop mögött szavakkal, tudni hogy volt olyan ezzel örömet okoztam valakinek, vagy csak mássá tettem a napját, elindítva a vezérhangyát. Volt aki engem is meglepett, adott szép pillanatokat de semmi több, nem volt könnyes a párnám mikor másnap reggel felébredtem közömbösen voltam képes meginni a kávém tudattal a lelkemben. Teljességgel állíthatom, rendben a lelkem hogy a testem dacol velem néha a mindennapokban, amikor veszettül jó lenne valóban egy szerető. Nem cinizmus, nem csak erre való egy szerető tudom, de ha most elkezdem bontogatni gondolat szálakat nem lesz őszinte az összkép. Nem írók, hagyom a fenébe hiszen a jelentéktelen történések betűt nem érdemelnek, elmúlt és kész. Tegnap olvastam hogy álmom szereplőjének születésnapja van, kis hezitálás után egy megszokott üdvözletet írtam Neki,amit megköszönt egy apró mosollyal bezárva.. Hónapok óta nem beszélgettünk, előtte hetekig nem titkolva mennyire jó lenne az újabb találkozás. De sok a munkája, és mindene a kisfia, aki sok időt igényel az apukájából, ez érthető,én sem voltam soha tettre kész, amikor Neki lett volna néhány szabad órája. Ilyen az élet, tudomásul kell venni, előtérben van a munka a család ez szent. Családom tagjai már mélyen alszanak ,mikor halkan neszelve ágyamhoz érve, magamra húzom a takarót,és lecsukom szemeim. Forró meleg nyári nap, találkozóra sietek nagy melegben napközben . Vár rám ahogy lelépek a buszról, kellemes csevej kezdődik és a legnagyobb természetességgel lépdelek mellette az ismeretlen helyen az ismeretlen lakás felé, most is rohan, munkából jött innen munkába megy újra. Hamar letusol majd magához von ,ismerős az illat a csók nem vacakolunk, nem ezért jöttünk. Hiába a forróság lehet fokozni, sőt elolvadni belesüppedni az ágy puhaságában miközben hozzáértőn ragadja el amit akar tőlem. Kölcsönösen elveszem jussom, nem gondolva semmire csak az élményre összpontosítva raktározom el tudatomba a pillanatokat, mert tudom onnan bármikor elő lehet halászni. Jólesik a jeges tea mi csordul állanom, de ő lenyalja rólam nevetve ..és gyűr maga alá újra hirtelen, nem várakozón az idő kegyetlen gyorsasággal szalad. Menni kell mindenkinek a dolgára, most látom ahogy visszafordulok Ő is figyel utánam, int még egyet mikor felszállok a buszra. Tudom semmi extra, teljesen átlagos hétköznapi amit megosztottam veletek arról az álomról amit magamban hordozok, de megvannak a pillanatai szépségei mikor két teljesen átlagos ember egymásra talál néhány órára ,nem gondolkozni hanem adni és kapni, akik tudják hogy mindez miről szól. Hamar csörren az óra, kinyomom visszaroskadok a párnámra, a reggel kezdetével orromban érzem az illatát, kis mosollyal veszem tudomásul hogy emlékeim egy pillanatig sem fakultak meg, és nem is fognak. Hiszen itt van velem!