Végre rászántam magam. A levelezés időt rabló, személyes találkozáson gyorsan kiderül minden. Gondoltam essünk túl rajta hamar kiderül, hogy akarom, akarjuk e. Mikor megláttam, pont olyan volt mint amilyennek képzeltem, vagyis kerek feje alapján talán kicsit pocakosabbnak gondoltam. Hm látszik, hogy nem a kínaiban öltözködik. Egész jó a környék is, szép a kert, biztos sokat kapirgál. A járda lehetne egy kicsit szélesebb, még szerencse, hogy átfogja a derekam, így legalább elférünk. Nahát, milyen kellemes az illata, ez a kedvencem. Mire megdicsérném már csókol is. Nagyon rámenős! Nem is tudom, hagyjam, vagy szabaduljak? Nahát, már be is indult! Combomon érzem. Hát a keze! Ez nem kérgesedett meg a melótól, olyan finom mint egy nőgyógyászé. Tudja, hogy mit keressen! Mikor is gyantáztattam? Nem számítottam rá, hogy ilyen heves lesz. Had nézzem a lábam. Nem is olyan vészes, mikor skypeltunk szemüvege volt, anélkül biztos nem látja. Na de, na de, óhh de jó. Azt hiszem hagyom magam. Nem akarok szabadulni. Tollba mondta: Antónia Epilógus: Párkapcsolat kialakítani nem egyszerű, hiszen mindenki mást akar. A Nő férfit, a Férfi nőt. ps.: csak úgy hirtelen eszembe jutott, hogy talán egyszerűbb a szerelem egyneműek között?