A fiú fiatal volt, divatos, jól öltözött és egy drága egyetemen volt fizetős hallgató. Barátai, ismerősei nagy számban vettél körül, élte a léha és jóleső életet. A barátnője egy halk szavú visszafogott lány, aki grafikusként dolgozott. Esténként, ha éppen nem bulizni volt a srác, a lány figyelmesen hallgatta a barátja elbeszéléseit, hogyan telt a napja. Egyik alkalommal az új tanárnőről tett említést, aki az előadásait szokatlan átéléssel tartotta, gyakran elkalandozott a témától, és szinte minden órát a jövő még fel nem fedezett csodáival zárta. Tankönyv és segédlet sem készült, a tanárnő a jegyzetelésre helyezte a fő hangsúlyt. A fiú bár érdeklődéssel hallgatta az órákat, néhány ábrát és rajzocskát leszámítva nem írt semmit a füzetébe. Azt gondolta, hogy a mesélésben ő is elég jó, ha a vizsgára kerül a sor ... Aztán ahogy telt az idő, a bulik mindennapossá váltak, a reggeli órákra már nem nagyon tudott felkelni, és a délutániakon is csak lézengett. A lány hajnalban gyakran nézegette a részegen hortyogó barátját, szétszórt füzeteit, könyveit. Belelapozott az egyikbe, és ráismert a tanárnő tantárgyára. Nézte a kezdetleges rajzokat, elképzelte az órákat. Ahogy lenni szokott, a félév végére a fiú több tárgyból is bukásra állt. Ekkor már kezdett állni benne a para, a lánnyal is összeveszett, "nem illünk össze" - mondta neki. A lány nem szólt, csupán egy könnycsepp gördült végig az arcán. Összecsomagolt, és elment. Többé senki sem látta. A tanárnő az utolsó óráját tartotta. A fiú egyedül itt érezte magát biztonságban, elvégre egyetlen zh-t sem kellett írni és a szóbeli vizsgáktól sosem tartott. Megnyerő stílusa, modora és intelligenciája átsegítette. A tanárnő így szólt: - Bizonyára észrevették kollégák, hogy nem voltak zh-k, és vizsgatételeket sem adtam. A félév végi osztályzatukat a jegyzeteikre kapják meg. Kérem a füzeteiket! A fiú derékig elsápadt, hebegni kezdett, mikor rákerült a sor, és néhány értelmetlen szóval próbálta elkerülni a sorsát. A tanárnő kivette a füzetet a kezéből és belelapozott. Az első oldal nem érdemelt figyelmet, azonban a többi ... Az előadások anyagai csodás képeken elevenedtek meg. Eleinte ceruzarajzok, aztán egyre színesebbek, a végén montázsok, fényképes és számítógépes grafikák a legigényesebb, lélegzet elállító kivitelben. Sosem látott környezet, közlekedési eszközök, emberek elképesztő ruhákban, mintha egy sci-fi film elevenedett volna meg a jegyzetfüzetben. Ekkor már az osztálytársak is körülállták a tanárnőt, aki a kezében tartotta, majd lassan becsukta. A fiú ekkor már céklavörös volt, és hallgatott, mint a sír ... Nos, kolléga ... soha nem kaptam még ehhez hasonló munkát, azt kell mondjam, hogy hálás vagyok önnek. Természetesen a legjobb osztályzatot kapja. De ő mindezt már alig hallotta. Kezébe temette az arcát, mindenki csodálkozva nézte ...