Tudom, hogy nagyon kiábrándító lehet az, amiről írni szeretnék, de azt gondolom ez is a valósághoz tartozik, szóval bármennyire romantikus és mély érzésekkel teli, bármekkora a vágy és a vonzalom, a viszony is egy üzlet! Ha picit sarkítva nézzük, klasszikus értelemben vett cserekereskedelem, amihez persze a pénznek általában (vannak kivételek) semmi köze. Nekem van valamim, pontosabban olyasvalamit tudok neked kínálni, ami neked hiányzik. Akkor érezzük azt, hogy remek üzletet kötöttünk egymással, ha megközelítőleg azonos értéket hoztunk a viszonyba, viszont rosszul érezhetjük magunkat, ha mi behozzuk az üzleti részünket, de csalódnunk kell az ezt kompenzáló értékek hiánya miatt. Mondjuk például remek az ágyban az aktuális kedves, de csak akkor hajlandó a levelünkre válaszolni, ha éppen kedve támad egy lepedőcsatához…holott jól esne, ha néha megkérdezné, mi van velünk, milyen napunk volt…más esetben is kíváncsi lenne ránk. Ugye ismerős az a mondás: A férfi hajlandó beszélgetni a szexért, a nő szexel a törődésért? A kapcsolatunk egyensúlya ilyenkor felborul. A „becsapott üzletfél” elégedetlensége megrontja a partnerek kapcsolatát, és elkezdenek új üzleti partner után nézni… Várjuk a mesebeli herceget vagy hercegnőt? Nem hiszem, hogy egy titkos viszony esetén nagy jelentősége lenne annak, hogy a választottunk mennyire felel meg a társadalmi környezetünk elvárásainak. Válasszunk inkább olyan nőt, avagy férfit, akiben mint üzlettársban nem csalatkozunk. Olyan legyen, aki mindent meg tud adni, amire szükségünk van, s mindezt a veszélyek miatt korrektül…persze ez a fajta választás feltételezi, hogy ismerjük önmagunkat és az igazi igényeinket. Sokszor már régen benne csücsülünk egy viszonyban, mire ténylegesen bevalljuk, hogy nem is ezt a lovat akartuk.. Lehet, hogy nem halljuk szívesen, de a szerelem sem valami titokzatos misztérium. Összeházasodunk jó esetben szerelemből, de csak akkor van remény tartós kapcsolatra, ha mindkét félnek az az érzése: megkapta, amire vágyott, és arányban áll az ő általa adott értékekkel. Nem lesz túl elmés hasonlat, de mondjuk az ifjú házaspárból, a fiatal és csinos emberekből a pasi akkora sörhasat ereszt pár év alatt, akire a még mindig karcsú, dekoratív és magára roppant igényes nő….. akit minden második jó pasi megnéz és körbeudvarol tudatva vele hogy mennyire kívánatos lenne számukra… már nem tud szexuális vágyai tárgyaként nézni… s a pasit ez nem is érdekli, hisz: - „A zaszonynak az a dóga hogy szeressen”…vagy „ha letépett szagójon” Nem érdemes arra hagyatkoznunk ma már, hogy majd a nő a természeténél fogva többet ad bele a kapcsolatba és szerelembe, azaz csak adásra lenne berendezkedve. Lehet, hogy a régi időkben, amikor az anyagilag férjüktől függő asszonyok belekényszerültek ebbe a nem vonzó szerepbe sok mindent tűrtek, de napjaink önálló nője már megkívánja és elvárja a tartozik-követel rovatok kiegyenlítését, főleg annak fényében, hogy sok esetben az asszony viszi haza a magasabb jövedelmet, és simán el tudja tartani magát. Ha ül egy kiegyenlítetlen kapcsolatban, s ha a hosszas várakozás után még mindig nincs meg az egyensúly, akkor kiszáll a számára nem megfelelő üzletből, vagy pont itt a Viszony.hu-n keres „megoldásokat”. Az teszi bonyolultabbá ezeket a dolgokat, hogy nem csak az érzi magát rosszul egy kapcsolatban, akit elhanyagolnak, hanem az is, aki túlteljesít