Nem vagyok nagy horgász hírében álló emberke, de néhány gondolatot leírnék a "pecázásról", mivel ma beleolvastam egy horgászmagazinba. És hát ugye: Asszociáció... Le kell szögeznünk, a viszony-horgász nagyon szereti a "halakat", és úgy hiszi, ért is a hobbijához, a horgászáshoz a zavarosban, a tiltott vizeken. Ez persze nem minden esetben igaz, de érdemes őt meghagyni ezen hitében. A viszonyhorgász nem rendelkezik engedéllyel, de természetesen ez nem riasztja őt vissza a kedvenc tevékenységétől, még akkor sem, ha otthon már tart egy állandó "halat". Az itt fellelhető horgász pusztán az élvezet miatt pecázik, a többség híve a "Fogd ki, majd engedd vissza" szokásnak, mert nem akarja hazacipelni az éppen kifogott egyedeket. Az igazi pecások hajlamosak a horgászatuk eredményét kicsit nagyítani, tehát közismert fogalom a baráti körben: -Majdnem ekkora halat fogtam!! Vigyázzunk hát történeteik valódiságát illetően. Vannak tapintatlan horgászok is, akik az újonnan kifogott halnak képesek lelkesen mesélni régebbi horgászélményeikről, ennek általában a halak nem annyira örülnek! Ismert olyan pecás is, aki képes több csalireglappal egyszerre is horgászni, biztos, ami biztos alapon, de ez felveti annak lehetőségét, hogy a halak ismerik egymást, megbeszélik a dolgot, és nem harapnak. Csak nagyon ritka esetekben cél a hal megtartása, de azért előfordulhat.... ilyenkor saját, tiszta vizű medencét kaphat a hal a horgásztól, amiben más hal nincs is….az ilyen horgászt az addig magányos hal nagyra becsüli... bár előfordulhat, hogy ez a privát tó is idővel "kiszárad", és a hal mégis visszakerül a zavarosba. A élvezetből pecázgatóknak otthon csak addig lehet nagy megbecsülésük, míg az állandó haluk rá nem jön, hogy a horgász más halakat is szeretne a szákjában látni, és ezért belógatja a csaliját idegen tavakba is. Ha ez kiderül, akkor a hal a visszadobása közben általában a -Te rohadt szemét, csak erre kellettem?!….vagy a ..-Bíztam benned, te meg közben másokkal kurváztál?!- felkiáltással illeti a horgászt. Ezért célszerű pecázás előtt előre, kellő körültekintéssel és óvatossággal eljárni, mert ilyen esetben a horgásznak lehet hogy csak a botja marad.. A beetetésről Némely horgász veleszületett képessége, hogy szinte alig szór valamit a vízbe, és a hal mégis azonnal bukik a kukacára...ők a nagy hohohohó-k! Van, aki hosszasan tanulja mi a megfelelő módszer, van, aki elvben tudja csak, hogyan kéne csinálni, de van olyan pecás is, aki élete végéig sem tanulja meg…neki nagyon ritkán akad a horgára valami. Vannak, akik először hosszasan beetetnek, és türelmesen várják, hogy a hal bekapja a kukacot, de van, aki gyors eredményre számítva folyamatosan mozgásban tartja a zavarosban a horgot, és minden új halnál kísérletet tesz a megakasztásra. Némely pecás nem válogat különösebben a kifogandó hal minőségét illetően, de akadnak ínyencek, akik csak "bizonyos fajok" kifogására specializálódtak, (Előny a szilikonnal feltöltött halszáj, a szőke pikkely és a jól fejlett melluszony!) Itt az alkalmazott eszköz nagyban befolyásolja az eredményességet. Ilyen eszköz lehet pl: nagy értékű autó-motor-hajó-ház előtt pózolós fénykép, pálmafás kép egy régi nyaralásról, vagy tetkós, kigyúrt felsőtestes fotó…. valamelyik kettőnek a keveréke, és hatékonynak hitt a nyakban hordott kilós fuksz hozzáadása is. Bizonyos alul képzett horgászok alkalmazzák a botvillantós kép küldését premier plánban....bár ennek nem bizonyított még minden hal esetén a sikere.. Működő módszer lehet a romantikus történetek írása, lehetőleg cizellált, sajátnak tűnő gondolatokkal megspékelve.... bár erre csak bizonyos műveltebb, műkedvelő halfajok reagálnak jól :) VISZONT TUDNI KELL, HOGY AZ IGAZÁN CSÚCSMINŐSÉGŰ, NEMES ÉS OKOS HALAK EZEN TRÜKKÖKRE IS FITTYET HÁNYNAK!!!! Ki kell térnünk a felhasznált botra is. A botok esetében sajnos a horgász korlátozott lehetőségek közül választhat, amit először "vásárol", azzal kénytelen egy életen át pecázni. Voltak lelkes versenyzők, akik igyekeztek a botjuk paraméterein változtatni, de hosszabb távú változást a tudomány még nem tudott garantálni. A botok méretei között jelentős különbségek adódhatnak, de ezzel a halak általában már csak a kifogásuk után szembesülnek. Sok hal ezért igyekszik előre meggyőződni a bot "milyenségéről". . A fiatal botok általában jól működnek, de hosszabb ideje használt szetten már a fáradás jelei mutatkozhatnak, kapás esetén már képesek teljesen meghajolni, illetve a teleszkópos kitolás csődöt mondhat. Persze ha a tulajdonos igyekszik karban tartani, hibátlanul teljesíthetnek több tízéves használat után is, de ne várjuk el tőle, hogy állandóan pecázásra kész legyen! Van eset, amikor otthoni "polírozás" közben makulátlannak tűnik a minőség, de a "nyílt vízen" nem hatékony. Ilyenkor a horgászok számára kifejlesztett szájon át használható úgynevezett "botkeményítők”, nyújtanak segítséget, bár használatuk kétesélyes.. Akadnak kiegészítő segédeszközök, melyekkel helyettesíthető a felszerelés ezen része, de ezek csak műbotok, élethű másai az eredetinek..... előnyük, hogy méretben és formában szabadon választhatóak és mindig hadra foghatóak, sok esetben sokkal fejlettebb elektronikai rendszerrel és szoftverrel rendelhetőek, mint némelyik igazi bot agya..... de a halak túlnyomó többsége mégis jobban kedveli az eredetit. Elterjedt gyakorlat még, hogy a bot és a hal védelmében vékony, gumi alapú védőeszközt használnak a hal megakasztása közben, de ezt nem minden horgász szereti a botjára illeszteni. Amit fontos tudni, a horgász nem szeret eredménytelenül energiát fektetni ezen tevékenységbe, így legvégső, kritikus esetben vagy egy már megszelídített, visszaengedett régi halát tereli ismét a szákjába, vagy akár fizetni is kész egy jó halért. Azon halaktól pedig, akik olvasták horgászmagazinunkat, de valamilyen kopoltyúmeghibásodás miatt nem fejlődött volna ki kellő minőségű és méretű humorérzékük, ezúton kérek elnézést! EGY ZUGHORGÁSZ