A délelőtti férfi ráérős. Talán a kelleténél is jobban. A délelőtti férfi beér a munkahelyére, távol feleségtől, gyerektől, miegyéb hangulatromboló külső tényezőktől, bekapcsolja a számítógépét, szétnéz társkeresőn is, visszakeres 1-2 korábban arra járó lányt, hölgyet vagy nőt, képet kér, közben kávé a büfében, amikor a nő már lemond a válaszról, hirtelen jön egy kósza "tetszik", esetleg ugyanez levélben is, kissé kimért udvariassággal, de soha egy szívbéli randi-meghívás... Mert korán van még. A délelőtti férfi nem lövi el hamar az összes puskaporát, hagy a napnak egy kis kifutást. Ha éppen nyugi van ott benn, a főnök távol, a munkatársak szabin vagy valami társosztályokkal folytatott teamülésen, nos, akkor beindulhat egy kis szakadozott párbeszéd. Egy-egy munkamegbeszélés vagy hosszabb értekezlet azonban csírájában elfojtja az éledező érdeklődést. Vagy, ha ezek nem is, akkor megérkezik az ebédidő. A délelőtti férfi megint eltűnik, ebédel, jóllakottan, sőt, kicsit kómásan tér vissza íróasztalához, adatlapokat kattintgat mintegy félálomban, és így, dolgavégezetlenül átalakul délutáni férfivá. Hogy milyen a délutáni férfi? Arról majd a folytatásban mesélek...