
kihűlt tüzed
kihűlt tüzed, a lángjaid elillantak régen csak vágy-keserű korom maradt az égen szürke közöny-hamu fedi a mindennapok perceit néha üvöltesz belül, de az semmin nem segít gyakran szeretnél rohanni, mindegy hova de mégsem mozdulsz csak ülsz tovább, mosolygó-ostoba vágyakozva a kegyetlen vihart várod ami megszaggat, de felszítja haldokló zsarátod tompuló érzékeiddel keresed a boldogságod csak legalább fájna valami - azt kívánod feláldoznád magad boldog-kínok oltárán tested gyönyörr
Elolvasom