A hogyan ismerkedjünk a "viszony"-on kérdése engem is éppúgy foglalkoztat mint sokakat és rengeteg történetet elolvasva, jópár hosszabb levélfolyamot váltva sem tudom rá a választ. Ha valaki megkérdezné: én bizony szeretem a nyarat és a vizet, de egy hófödte lejtőn is jól érzem magamat. Mit is mondok ezzel? Azt, hogy talán mások sem skatulyázhatók be egyfajta viselkedésre, de amikor valaki elolvassa az első soraidat (vagy éppen Te az övét) már azonnal véleményt is alkot rólad. (Leszámítva, amikor valaki a helyesírásával, szóhasználatával saját magát minősíti:-)) Azaz nem rólad alkot véleményt, hanem az első leveledből ítél meg téged. És sok esetben nincs második esély. Ráadásul szerintem én pont az is lehetek, amit a másik kihoz belőlem... egy vidám társsal órákat fogunk nevetni, egy komolyabbal beszélgetünk társadalmi kérdésekről, egy bújósabb-cicásabb nővel pedig az érintéseknek lesz más töltetük. Évődni is csak azzal lehet, aki könnyeden veszi és élvezi a pajkos beszélgetéseket:-) Hiszen ez a párkapcsolat lényege, az egészhez mindenki csak a saját felét adja, de az (persze messze nem korlátlanul) szívesen illeszkedik a másik félhez. Már... ha az a bizonyos szikra megvan... :-) Hát a kis gondolatmenetemhez csupáncsak annyit adnék hozzá..., hogy vegyük észre a kis szikrákat, vegyük észre a bordó szívecskéket is:-) Köszönöm.