O. finom. Úgy finom, ahogy csak egy férfi tud lenni. Gyöngéd, figyelmes, egyszersmind szenvedélyes. És nem traktál az érzelmeivel. Ő ezt úgy mondja, „nem túl erős small-talkban”. Az ypszilon generáció szlengjét használja. A tizensok évnyi korkülönbség miatt elmaradtam már jó néhány kifejezéstől, pedig nagyon trendinek éreztem magam, amikor egy időben rám ragadt, hogy fles-ként emlegessem megvilágosodás-ízű élményeimet, sőt, még fenszi is voltam, amikor újonnan formára vágott, hosszú, kivasalt hajammal buliztam huszon-harmincasokkal a pesti belváros egyik menő elektro-diszkójában. De most csak ámultam, ahogy gyöngyökként görögtek ki a száján a számomra ismeretlen szavak, keveredve a megszokottakkal, nemzedékéről, az érvényesülésről, a kozmopolita életmódról, a világról, a hatalomról. Imádom hallgatni, ahogy beszél. Amint – éppúgy, mint a szexben – a nyugodt, higgadt, óvatos megfigyelő egyre lázasabbá válik. Eltalálta az erogén zónámat. Már bármit tehet velem. Férfi. Olyan férfi, akit becsülni tudok, felnézek rá. Már akkor biztos voltam benne, hogy egyenesben lesz az esténk, amikor elém jött a hajópallón. Lassan közeledtem, mert kihívást jelentettek a parti macskakövek a tűsarkúm számára. Egyik kívánságát már teljesítettem: szoknyában és magas sarkú cipőben érkeztem. Ennek megfelelően Ő is a megszokotthoz képest elegánsabbra hangolta a ruházatát. Sötétkék vászonnadrág, pierre cardin kockás ing, nyári zakó – és borosta… Már távolról láttam, hogy az én kisfiúsan szép arcú szeretőm ma este férfibb lesz minden férfinél. Arcomon fékezhetetlenül szélesedett a mosoly, ahogy lépésről lépésre csökkent köztünk a távolság. Ahogy megálltam előtte, szinte félénkké tett az élmény. A plusz nyolc centi ellenére is fölém magasodott, legszívesebben átöleltem volna karcsú testét, ahogy a zakó szárnya csábítóan-hívogatóan lebbent egyet a dunai szélben… Dús hajába csak azért nem túrtam bele azonnal, mert be kellett tartanom a szabályokat, amelyek a szeretőkre, a szeretői magatartásra vonatkoznak. Eleinte nehéz volt ezt megszoknom, ugyanis én függetlenként kalandozom, de idővel megértettem, hogy vannak élmények, amelyeket kizárólag ebben a státuszban élhetek át. Jó kislányként tehát nem lázadtam, hanem viselkedtem. Még hunyorogtunk keveset a lemenő nap erőlködő sugaraiban néhány zavart-leplező, semmitmondó mondat kíséretében, majd O. idegenvezetőmként mutatta az utat légyottunk helyszínére. Lenyűgözött a hely romantikája és a tény, hogy időt, figyelmet, energiát áldozott arra, hogy kitalálja, hol fogjuk a legjobban érezni magunkat, mivel szerezhet örömet. (Egy okos ember számára egyértelmű, hogy a párja elégedettsége az ő élményét is fokozza.) A kajüt ablakai a folyóra és a sziget oldalára néztek (örültem, hogy ha netán hangosabbá válnánk a kelleténél, az csak a sirályokat zavarhatja meg), de megmondom őszintén, nehéz volt a naplemente fényében úszó környezetre koncentrálnom. Izgatott voltam és egyben zavarban is éreztem magam. Nem vagyok még rutinos ebben a szeretősdi játékban. A tapasztalataim komfortzónája a házasság és a „normális” párkapcsolat. Úgy éreztem, azonnal innom kell valamit. Talán az alkohol segít a gátlások feloldásában és nem is locsogok majd össze-vissza – gondoltam. O.ebben is előrelátó volt, nagyon hálás voltam a jéghideg habzó borért, amit elővarázsolt. Egycsapásra ünnepivé vált a hangulat, a gyöngyöző ital is megtette a hatását: végre közel kerültünk egymáshoz. Ő az ágy szélén, én a térdei között a térdeimmel az ágy melletti kis széken ültem, mindketten a folyót csodáltuk az aranyló fényben. De közben egyszerre megéreztem a tenyere érintését a combom belső oldalán, ahogy becsúsztatta kezeit a ruhám alá. Elég volt utána egy pillantás egymás szemébe, hogy tudjuk: a vacsora még várhat. S bár ez előtt csupán egy alkalommal kóstoltuk meg egymást egy röpke erdőszéli pásztorórán, ismerősi bizalommal követték egymást a csókok, a mozdulatok. O-nak nem én vagyok az egyetlen szeretője. Párjai mellett mindig is voltak alkalmi kapcsolatai. Nem keres rá szavakat, hogy elnevezze magát. Tavasszal és nyaranta „megbolondul” és kész. Én pedig ma már örülök, hogy része lehetek ennek az állapotnak. Szeretem az egyszerűségét annak, ahogy hozzááll a poligámiájához, hogy finom az illata, selymes a szőr a testén, hogy szenvedélyesen vágyik rám, hogy szeretkezés után a mellkasára von és lágyan simogat, miközben beszélgetünk, hogy kreatívan, elegánsan és nagyvonalúan rendezi a találkozóinkat. Szeretem, hogy a szeretője lehetek.