Egymással szemben ülnek (az író most teker egyet a helyszín részletein, hisz a történet folytatása szempontjából sokkal inkább kifizetődő, ha egymás mellett ülnek; nem bízhatja a véletlenre, ugyanis nyilvánvalóan az asztal alatt kokuszdiószerűen összekoppanó térdkalácsoknak is van egy sajátos bája, de a szerző itt most valódi élményeket kíván nyújtani az olvasónak... Vagyis mielott elfoglalnák végleges helyüket a Buja disznók fantázianevű étterem stílszerűen enyhén billegő asztalánál, főhősünk ügyesen átcsúszik a hölgy jobbjára. ) Folyhatna a diskurzus akár a Duna part mellett vagy akár egy bevásárlóközpont parkolójában is, de ez most nem ott folyik. Térjünk hát vissza a tett színhelyére... Zavart pillantások a falakra, a nő először jár itt, nézegeti a helyi kézműves termékek repertoárját, a mar csak éttermi dekoracióra való avitt régiségek kuszaságát. A főhősnek ismerős terep, eközben lopva a nőt szemléli, a gesztusokból próbálja eldönteni, kedvére való-e a látvány, amelyet az ebéd mellé kapott. A nő most a főhős felé fordul, könnyed beszélgetésbe kezd semmitmondó témákról. Nem az a csacsogó típus, fontos számára a tartalom, a vélemény. Húsbamarkoló témák kerülnek gyorsan az előétel mellé. Haját olykor hátrasimítja, ugyanakkor ez az egyedüli, amely leleplezi izgalmát, viselkedése ezzel egyutt is az önmagukkal békében élők szelíd nyugalmát tükrözi. Úgy érkezett ide, hogy tudja, remek órákban lesz része, és ez a tudat önmagában boldoggá teszi. Van annyi életbölcsessége, hogy nem mérlegel semmit, csupán befogadja a férfi kedvességét, mámorító személyiségét. Hagyja, engedi, hogy nőként bánjanak vele, a szenvedélyét okosan elrejtve. Most enged közöttük a hangulat, sokat nevetnek. Mindketten az átlagnál sokkal tobbet érzékelnek a valóságból, ahogyan egymásból is. Két szemlélődő elme, mindennapjaikat az élmények értékmentes befogadása hatja át. Az életet a maga tokeletlensegevel egyutt szívják magukba, mámorító érzés ez a jelenben való lebegés. Most épp egyutt lebegnek. Érzékelik a körülöttük zajló apró jeleneteket éppúgy, ahogyan egymást is. A főhős mozdul. A pohár utan nyúl, közel a nő kezéhez. Nincs erintes. A nő most rutinnal tereli a szót könnyedebb témák felé. Finoman, csipkelődően kóstolgatja a férfit, kíváncsian figyelve a reakciókat, szemében meleg mosollyal. A főhős veszi a lapot, bár most meg inkább udvariassága mögé bújik, nem meri visszakóstolni a nőt. Viccesen laza, ugyanakkor intim pillanatok egymásutánisága. Nem tudják, mit keresnek egymás életében, azt viszont ösztönösen érzik, hogy ez valami jó dolog. :)