Várunk...és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... Várunk... Az idő múlik... De mi csak várunk... A pillanat elmúlik és a múlt része lesz... És mi csak várunk... Várjuk...hogy elmúljon a hideg... hogy elálljon az eső... hogy véget érjen a fárasztó nap... hogy elteljen a hét...hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk...hogy egy jobb helyen legyünk...hogy elmúljon az unalom...hogy elmúljon a bánat... hogy megértsük...hogy elfelejtsük... hogy megbocsássunk...hogy megbocsássanak...hogy kisüssön a nap...hogy eljöjjön az igazi...hogy viszont lássuk Őt...hogy eljöjjön a nagy nap...hogy eljöjjön a nagy lehetőség...hogy erősek legyünk... hogy megmerjük tenni...hogy változzanak a dolgok...Várjuk...hogy elkezdődjön...várjuk...hogy elmúljon... Csak várunk...Mindannyian mást... És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat...óráinkat...perceinket...és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni...Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van...amely mindvégig a kezünkben volt...és közben elillan...Várunk...és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...