Mikor közzé tettem tervemet amelyhez úgy éreztem találtam olyat aki számomra szimpatikus is volna, még nem sejtettem, hogy a vágjunk bele majd átfordul kifogássá. De megtörtént, igaz ismét csak éreztem, és ismét jól éreztem, nehéz lett volna a hallgatásból nem érzékelni, hogy már elmúlt a szándék, de valahogy a miért nem igazán győzött meg arról, hogy fedi a valóságot. ( Egyszerűen soknak tűnt ez a 3 hét nekem, ne haragudj. ) Mi ebből a tanulság, ha nem rögtön dobod hanyatt magad már nem is vagy érdekes, hiába adnál olyat amit mástól még sosem kapott, már ez sem ér egy kis áldozatot. Vagy csupán más, általam nem ismert ok bújik meg a háttérben, amit egy ilyen nesze neked fogd meg jól kifogással el lehet ütni, pedig nem, bár lehet nem látszik de a falvédőről lejöttem egy jó ideje. Ebben csak az a sértő számomra, hogy még az arcunkat sem adtuk egymásnak, így az egyenes nyílt beszéd még könnyebb lehetett volna, ha az a volna ne lett volna és ha működött volna magától is nem pedig megint nekem kell rákérdeznem a helyzetre. Miért mindig nekem kell egyenesnek lennem? Viszont mert megígértem nem marad el a tudósítás, kötelességemnek éreztem olvasóim belém vetett hite miatt megosztani a fejleményeket. Így utólag is köszönöm a támogatásokat és az aggodalmakat, de ez a project lefújva. ;) ...jelentkező hiányában várat magára a bakancslistámon ez a tétel. :D