A történet elejére: függetlenként ne menj bele olyan kapcsolatba, ahol a pasi nem az, mert csak szenvedni fogsz! Magamnak is ezt tanácsoltam, aztán mégis... Lassan kezdtem elhinni, hogy valóban baj lehet velem, koromból vagy a külsőmből adódóan. Én ugyan elégedett vagyok magammal, de azért a férfiak visszajelzése mégis csak pontosabb. És, hát bizony a regisztráció után a hatalmas érdeklődés és kedvelés után, mégis oda jutottam, hogy nem volt kapcsolatom...Valahogy elkerülte egymást a kereslet és kínálat, nem volt kölcsönös tetszési index. Mígnem egy áprilisi napon kaptam egy levelet Ákostól. Azt mondják, mindennek oka van, senki sem érkezik véletlenül az életünkbe. Hát ezt nem tudom, az viszont biztos, hogy mi hamar ismerkedni kezdtünk, és csak a vírus állított meg bennünket, hogy nagyon hamar ne találkozzunk..bár komoly akadályt még az sem jelentett! Viszont van ennél nagyobb is, ami nem okoz örömteli perceket. Az én drágám, persze, hogy családos, több gyerekkel. Nem vagyok büszke erre a kapcsolatra, én sem örülnék, ha a párom velem ezt tenné- még ha a tudtomon kívűl is-, de ha nem velem teszi, akkor mással, én meg senkivel. Nos a szokásos csevegésen - fotó cserén túl, hamar belemelegedtünk az intim részletekbe. Jöttek mentek a fotók, most inkább az ö képeit említeném, ahogy megláttam, tudtam, hogy Ő kell nekem. Nem fogta vissza magát az én édesem, valóban izgató volt látni duzzadó férfiasságát, és ahogy elképzeltem magam vele, az szinte perzselt. Tudtam, hogy nem bírom kihagyni, és talán nem csak egyszer fogom érezni, milyen csodás is lehet vele.Chat- eltünk sokat, minden elképzelésünket aprólékosan kibontottuk, mit tennénk egymással, hányszor , hol, és hogy és milyen jó lenne most rögtön, ha éreznénk, csókolnánk, szeretnénk egymást..Azért közben érkeztek másoktól is levelek, majdnem el is halasztottam a találkozás lehetőségét, egy másik pasi miatt, de aztán valamiért- szerencsére- meggondoltam magam. Egy szép napos hétfői napon megtörtént, hogy találkoztunk. Kisebb előkészület, érdeklődés után sikerült úgy intézni, hogy egy ismert kisvárosban egy szuper lakásban pár órát együtt töltsünk. Megbeszéltük, hol találkozunk, és onnét együtt megyünk. Izgatottan vezettem, hisz nem tudtam a személyes találkozáskor valóban látja-e bennem azt a nőt, akit addig kívánt! Picivel előttem érkezett, ahogy megpillantottam, csak arra gondoltam, nagyon jól néz ki, és jajj, csak legyen az a bizonyos 7 másodperc kölcsönös, és érezze azt, amit én. Tudtam elvesztem, innét nincs viszaút, kívánom, akarom. Jajj, ugye Ő is??? Zavaromat valahogy palástolva , hamar sokat csacsogtam. Így utólag visszagondolva, merész voltam a kijelentésemmel, hogy mennyünk, hisz akkor abban a pillanatban nem tudhattam, Ő mit is akarhat? Azért végül csak eszembe jutott megkérdezzem: vagy itt maradjunk? Szerencsére nem akart!!! Így hát elindultunk a címre, én sem tudtam mi vár ránk. Kellemes meglepetés fogadott bennünket, a lakás meseszép volt, és csak a miénk 3 órára. Ahogy beléptünk az ajtón, a mennyezetről hatalmas rózsaszínű virágcsokor himbálódzva fogadott bennünket, a friss szellőtől mozgásba jőve. Körbejártuk a szobákat, és kiválasztottunk egyet, pontosabban talán én ,és azt, amelyik a fénynek kissé szűkében volt... Hatalmas ágy, pihe- puha párnák, csak arra várt, hogy elfoglaljuk. Biztos tudna miről mesélni, de most csak a miénk volt. Mint két ismeretlen, de vágyakozó pár, kissé esetlenül kezdtünk el csókolózni. Ahogy ajkaink összeértek, hozzásimultam, és csak az ölelésére vágytam. Nem siettünk, nem is kellett sehová. Az első alkalom, mindig visszafogottabb: jajj, most le fogja húzni a blúzom , mit fog gondolni, ha így lát... ó, most a nadrágom... és , és, és....így tovább.Hamarosan nem volt rajtunk már semmi.....öleltük, csókoltuk, faltuk egymást. Én hosszú hónapok, majd évek után voltam újra intim helyzetben. Érthető, hogy mindkettőnknek kellett egy kis idő, míg eljutottunk az izgalom azon fokára, ami egy fantasztikus beteljesüléshez vezetett. Édesem nagyon szenvedélyesen , hosszan és veszettül jól szeretett... életemben nem éreztem, amit akkor....!!!Ahogy belém bújt, keményen- határozottan... óóó maga volt a gyönyör. Nem igazán tudtuk egymásról, ki mit és hogy szeret, de annál jobban sikerült egymást éreznünk. Nem finomkodtunk, rendesen nekem esett, pont ahogy szeretem, csak erre eddig nem volt partner. Hamar elszállt az idő, pazar kielégüléssel jöttem el, és Ő is , ahogy mondta.. Szerintem igazat mond, nem tudta volna egyikünk sem tettetni, ha nem úgy lenne...Szinte szálltam, még napokig, aztán persze elmúlt a kielégítő mámor... Nem kellett sokat várni, mire újra megismételhettük, és azóta még néhányszor. Beleszerettem!!! Nem csak a vonzalom, az már megvolt elsőre is, de az érzés..... sokat gondolok rá, nagyon sokat, szinte mindig. Nem kellene, de nem tudom kizárni a gondolataimból. Nem lóghatok rajta, más az élete, dolga van, nekem több az időm. De mégis! Jó, és jó, hogy van. Nem akarok senki mást, csak őt. Szeretek vele lenni, minden hirtelen jött találkozás egy következő varázslat, viszont a hazafelé út szörnyű. A testem kielégül, de a lelkem......