Mindig tanít nekem valamit az élet. Feljöttem, nem sok mindenre számítottam… Írt nekem, nem vettem komolyan, elküldtem, megint írt… kitartóan, amíg nem találkoztam vele.. ő már akkor tudta, én még nem.. elzavartam, nem ment. .tudja azt amit oly kevesen: a nő lelkét és agyát fogd meg, a testét utána adja magától.. varázsolt nekem csodát…órákig beszélgetett velem a vacsoránál.. órákig szeretett szenvedéllyel és varázsolt el.. azt hittem feltölt, elég lesz, és kitart ez az élmény sokáig, de nem. Belemászott a bőröm alá a sejtjeimbe, a gondolataimba. Két nap ennyi volt mit vergődve bírtam.. kocsiba ült, jött miattam, értem, nem keveset de sokat… mindig is izgatott, ha olyan helyen szerelmeskedtem ahol megláthatnak.. nem volt kérdés, erdő, kocsi.. 190 cm széles vállú nagydarab pasi meg a kocsi… megoldotta… remegve ültem vissza a kocsimban.. tudtam, hogy ez még csak a vulkán elő szele.. megcsapott minket a vágy olyan magassága amit ritkán tud elérni az ember.. emelkedünk felfelé.. onnan lehet igazán nagyot zuhanni.. így kérlek, vigyázz rám. A vágy nem csitul bennem.. vágyom, hogy tavasz legyen, és motorháztetőre döntsön, hogy megtámasszak egy házfalat miközben a szoknyám, emeli magasba.. hogy egy mezőn szeressük egymást, hogy egyszer egy vad éjszaka után arra ébredjen a testem, hogy újra becézgeti félálomba, úgy reggeli álmos összefolyós, összeolvadós szerelemet szeretnék vele játszani…. Jó ez? nem tudom. Édes, vágyódó, fájdalmas.. mint a narkó… hozzá szokni könnyű és elvonási tüneteid vannak…belehalsz és feltámadsz…vadul mar a szenvedély, mely kielégíthetetlen., mindig újra és újra támad…