Tegnap a nagy ünnepi készülődés közben eszembe jutott, vajon este, mikor az emberek 90%-a körülüli az ünnepi asztalt, jókat esznek, tán még beszélgetnek, nevetgélnek is, lesz-e valaki aktív itt az oldalon? Vajon házasságban élő odaül-e a gép elé flörtölni, beszélgetni, pedig ott a társ, a család? Bevillant, hogy vannak, akiknek csak ez a fórum marad, hogy boldog ünnepet kívánjanak egymásnak. Szeretőnek lenni fura érzés. Ünnepen egyedül vagy, pedig Te épp úgy szeretnél boldogan finom ételt tálalni a kedvesednek, ajándékot venni, ahogy a családokban szokás. De nekik csak a lopott órák, a titkos is üzenetek maradnak. Igen, aki elfogadja a szeretői státuszt, elfogadja ezeket a dolgokat is. Tudom, Vele a kedvessel minden együtt töltött perc ünnep. Ünneppé lehet varázsolni egy szerda délutánt is. Mégis, nehéz, rossz érzés.... Egyedülállóként azt mondják, könnyen beszélek. Igen, jól vagyok, jól érzem magam. Az idei szentesti vacsorát az ex férjemmel költöttem el, kellemes beszélgetés, jó hangulat közepette. Vacsora után szépek ki-ki ment a saját kis lakásába. Akkor jutott eszembe, felnézek az oldalra és boldog ünnepet kívánok, csak úgy... minden hátsó szándék nélkül. Ma szembesültem vele, nem fog megjelenni az üzenetem. Nem baj, talán még ma sem késő és egy kis körítéssel megtoldva kívánok Mindenkinek a lehetőségeihez képest a maradék ünnepre minden szépet és jót.