Úgy érzed hiányzik valami...el akarsz szabadulni, kizökkenni a mindennapokból.Tombol benned a vágy, olyan érzéseket akarsz amiben nem volt részed hosszú évek óta...forrón csókolni, vadul szeretkezni...elszakadni a valóságtól, nem gondolni semmi másra csak, a pillanatnak élni, elfeledni mindent, felszabadulni, beteljesülni...És végül megteszed, engedsz a kísértésnek... Aztán hazamész, megöleled a szeretteidet, rájuk mosolyogsz...mindent szebbnek látsz, türelmes vagy velük, odafigyelsz rájuk, és semmi nem szürke és egyhangú... meglátod a színeket az életedben, minden könnyebbnek tűnik... Visszatér az életkedved, úgy érzed boldog vagy ...és tényleg az vagy... Vagy nem így működik, nem ilyen egyszerű? Mardos a lelkiismeret, felteszed magadnak a kérdést, jogod volt-e ezt tenni, rohadéknak érzed magad, undorodsz magadtól, nem bírsz tükörbe nézni...Ki mondta hogy bármit is elérhetsz áldozatok nélkül?!..mindennek ára van, meg kell fizetni, nincs kivétel...de neked kell eldönteni hogy megéri-e az áldozat, hogy tudsz-e ezzel a tudattal élni, le tudod-e rendezni magadban ...ezt csak Te tudhatod...egyedül te döntheted el...Vagy adsz egy esélyt magadnak, hogy beengedj az életedbe egy kis plusz jót, hogy egy pillatatra úgy érezd élsz és megfizeted az árát, vagy beéred azzal ami jutott az élettől és nem vállalod a kockázatot...