Hát ismét itt vagyok. Nagyon nem szívesen. De írtad, hogy ismerkedjek mással. De hogyan, ha Veled szerettem volna?... Az vigasztal, hogy tudom, ha lesz lehetőséged, jelzel. Hogy mi történt? Akit érdekel, olvasson tovább! Jó fél évvel korábban nézelődés közben találtam rá itt. Írni nem írtam akkor, de elérhetővé tettem neki a képeim. Le is lettem pattintva :-). De legalább írt. Aztán nem is olyan rég kaptam tőle egy levelet. Érdeklődött, hogy mit is szeretnék. Tudom, ha egy férfi ír ilyet ejtve is van, pedig ez fontos kérdés. Válaszoltam és a jött is a következő levél. A lényeg, hogy elég sokat beszélgettünk itt is és mobilon keresztöl is. Közben a szokásos képcsere stb. Mivel még személyesen nem találkoztunk érthető volt a tartózkodás, de az jelzett valamit, hogy 1,5-2 órát ment éjszakákon át a beszélgetés... Talán itt volt a baj. Vasárnap hirtelen csönd lett... Majd másnap is nehezen jött válasz. Mint kiderült, a férje megsejtett valamit... Szval megint itt vagyok. Várok, figyelek, hogy találok-e hozzá hasonlót, vagy újra őt... Nem egyszerű, hisz nem voltál az enyém, mint itt a többség nem egyvalakié (egy férjé, feleségé, akár több szeretőé). Nem is vártam/várhattam, hogy csak az enyém legyél. És ezt te is tudtad, hisz elengedtél. Tudom, most másért aggódsz. De ha elcsendesülnek a viharfelhők, itt leszek és a Tiéd leszek. Nos addig is, ahogy írtad, próbálok ismerkedni...