Leírjam, vagy inkább ne. Ugyan kit is érdekelhet, hiszen mi emberek már a szívet melengető szép történetekre sem vagyunk kíváncsiak. Nem érdekel senkit, pláne nem ha egy férfi írja le. Akkor még meg is bélyegzik, lúzernak hívják. Az empátia teljesen kiveszett az emberekből, csak a pénz, a csillogás, a sikersztori az érdekes. Elovastam pár bemutatkozást és történetet. Érdekes, hogy egy-egy profilból, már csak az adatok kitöltöttségéből is átsüt az oda nem figyelés, az érdektelenség. Egyesek még a vágyaikat sem tudják, vagy nem akarják megfogalmazni pontosan. Vannak persze üdítő kivételek, de általában nem férek bele a "Kit keres?" kritériumokba, vagy az én keresési feltételeim szabnak határt. Ha nincs kitöltve, akkor meg már számomra sem érdekes. A virtuális világban az emberek könnyen hazudnak, hiszen az itt megadott adatokat senki nem fogja ellenőrizni. Mások önértékelési zavarokkal küzdenek és hihetelen magasra helyezik a mércét. Úgy döntöttem hogy nem írom le. Továbbra sem hiszek abban, hogy interneten találok szeretőt. Ő majd váratlanul fog belépni az életembe, csak szembe jön velem az utcán, vagy éppen ő foglalkozik velem egy hivatalos ügy intézése közben, de mindenképpen egy személyes kontaktus lesz. A hálózaton egyszerűen nem megy át az a valami, amit sokan divatos szóval élve csak "kémia"-ként neveznek meg. Én ezt továbbra is vonzalomnak hívom. Egy megmagyarázhatatlan érzés ez, amikor Ő rád pillant, megcsillan valami a szemében, mosolyog és Te már tudod hogy véged van. Elvesztél, a rabja lettél. És ha ekkor találkozol ismerőseiddel, ők csak azt veszik észre, hogy a föld fölött vagy pár centivel. Hölgyeim, kérem mindíg mosolyogjanak. Kiemeli a szépséget.