Ahogy mondtam volt, visszatértem. Gondoltam én balga, de jó is lesz piszkálni a fantáziám mások bemutatkozásával, történeteivel. történik majd ez és nem több. De ez így nem jó. This isn't good - this isn't right, ahogy a művelt svédek fogalmaznak. Ahogy olvasom a történeteket (igazán szórakoztatóak) meg-megakad a szemem oldalt egy-egy képen. Kattintás a profilképre, persze ugyanolyan kicsiben látom az adatlapon is, úgyhogy bőszen olvasok. Érzem, ahogy elindul a gondolatom, valami körül, ami a másik oldalról érkezik, és nyilvánvalóan nem a látvány, (Pixel Petra barátságos mosolya nem segít, akár Mona Lisa is lehetne egyik-másik avatar) és nem is egy illat vagy hang piszkálódik bennem. Automatikusan mozdulok a levélírás felé, majd pár másodperc bamba bámulás a "milyen előfizetést szeretnél?" felületre segít lehűteni a lelkesedésem. Egy dolog azonban nyilvánvaló, az oroszlán ébren van. Nyilván sosem aludt. Hogy a mindenkiben - így bennem is - lakozó dualizmussal ez hogy fér meg, már másik kérdés. De azt hiszem, nekifutok egy újabb hónapnak. Már csak a kíváncsiság miatt is. És persze, mert hajt a vadászösztön. Vagy csak a vágy. A titok. És persze az, hogy valaki rám merje bízni magát, a titkait, és én is megtehessem ugyanezt. Azzal együtt, vagy néha akár anélkül, hogy a meztelen teste rám fonódik és meg-megfeszül...