Két hónapig leveleztem vele. Rendkívül szimpatikusak vagyunk egymásnak. Váltottunk sms-t, cseréltünk képet. Beszéltünk telefonon. Két hónapig ez ment, mire rá tudtam venni, hogy igent mondjon az első találkozásra. Egy 36 éves nő, két gyerek anyja úgy viselkedett, mintha nem is 17, de 14 éves lenne. Remegett kissé a keze, ahogy fogta a kávéscsészét. Behúzta a nyakát a keskeny kis vállai közé és fél óra után úgy futott a villamoshoz, mintha kergetnék. Hátra se nézett. A villamos még sokáig állt a megállóban, ő meg acélosan maga elé meredt, összeszorított szájjal. Nehogy látnia kelljen, ahogy állok a megállóban és őt nézem. Ha előtte a levelekben nem árulta volna el a titkos fantáziáit és gondolatban nem fenekeltette volna el magát százszor, még értettem volna. De így? Mire számított, két hónap levelezés, sms-ezés meg chatelés után? Mintha mindegyikőtök azt várná, hogy itt az iszonyról legördül az álaompasi a limzuinban és romantikus vacsorára hív, kedvesen tréfál és még a gyerekeknek is visz karácsonyi ajándékot. A férjeddel majd együtt járnak a Forma1-re? Vagy hogy képzelted? Döntsél: szeretőt keresel, szexet akarsz, vagy nem. Ha nem, akkor ne itt keresgélj. És ne húzd a fejét valakinek két hónapon keresztül.