Maga a viszony két ember között, olyan mint egy tánc a féltett nővel. Kit a férfi partner felkérve, elkezdi vezetni, szépen, lágyan a zene ritmusára. Igen tánc! Mert mit is teszünk, ha felkérünk egy ismeretlen, de számunkra figyelmet felkeltő hölgyet!? Először is, határozott vagy, mosolyogsz, és megpróbálsz minél nagyobb benyomást tenni a partnerre kit kiszemeltél Pont úgy mint az első randi elején. Aztán csak figyeled a mozgását, figyelsz, hogy a számára is megfelelő ritmusban vezethesd. Épp úgy, ahogy kiismered a természetét, hogy mit kedvel, mire vágyik, vagy mi az ami igazán felkelti a figyelmét. És jön a lassú rész. Hol a derekát kicsit közelebb húzva érezni szeretnéd a Nőt. Ő hagyja, hagyja, hogy vezesd, és látod rajta élvezi a táncot. Kezeivel átölel és átadja magát az élvezetnek amit adsz neki. Épp úgy mikor először megcsókolod, és a hév egyre fokozódva felkorbácsolódik köztük. Mikor szikrázni kezd a levegő, és megszűnik a kinti világ. Majd ismét gyorsítunk és addig forgatjuk, míg sikítva beleszédül, közben meg erősen tartjuk és határozottan vezetjük, csak, hogy a pillanat amit annyira élvez, tovább tarthasson. Épp úgy mikor a két test egybeforr az ágyon a hévtől, és a két ember számára csak a másik létezik, önzőség és hatalomvágy nélkül. Mikor csak az számít mit adhatunk, és nem az mit kérünk cserébe. A férfi vezet! Mert neki ez a dolga! A nő meg jutalmazza érte, az élvezetével! Aztán a zene csendesedik, a ritmusok lágyulnak és szép csöndben leáll a zene, de a táncnak még nincs vége, mert ott tartod a kezedben azt a Nőt ki felkeltette a figyelmed. Ki ott piheg a kezedben, miközben mosolyog rád és a szeme a tekinteted keresi. Épp úgy mikor a két test megpihen a másikhoz bújva, és csak az óra ketyegése csap zajt, pedig az előbb még vihart kavartak maguk körül. De ne gondold, hogy ezzel vége! Mert, ha jól csináltad, az igazi társastánc még csak most kezdődik, tele izgalommal, fűszerrel, és érzelemmel. Amit csak egy igazi Nő adhat a férfinak és fordítva.