Rontoralph profilképe

Találkozás

Rontoralph, 2013-10-04

-Felugrom a gépre és szétnézek kicsit a környéken! Gondoltam magamban miközben a haverokkal ökörködtünk egy Tisza parti kis talpon állóban. Egész pontosan, csak ökörködtek, mert én valahogy nem éreztem magam lélekben közöttük. Félre értés ne essék, imádtam szabad időmben velük bandázni és nagyon szerettem ezekkel a srácokkal róni a kilométereket. Oda nem figyelésem oka pár órával ez előtt-re tehető. Az egyik kis településen álltunk le tankolni, meg kicsit nyújtózni. Kis kút volt, pár autóval a parkolóban és meglepetésünkre egy szépen lefújt fehér sv-vel az egyik töltőnél. Nem tankoltunk mindannyian, de az én „lovam” éppen éhes volt így megálltam az sv mellett a kútfő másik oldalán. Már hallottam is a beszólásokat -nézd már! A kis tesó! Ez azért szólt nekem, mivel szintén sv-m van, csak éppen köbcentiben és lóerőben nagyobb, színre meg az ellenkezője, mint amelyik ott várta a gazdáját. Mivel azért elfogult vagyok, nekem tetszett és míg adagoltam az abrakot megfáradt pacimnak, nézegettem kicsit ezt a „kis tesót”. Tényleg szép munka volt a festés. A hófehér alapból egy egyszarvú bontakozott ki, amelyik éppen leszegett fejjel szarvát döfésre előretartva tartott vissza egy pár éhesnek tűnő farkast. Szemlátomást ő volt az uralkodó motívum az ábrán. Sütött a képről, hogy a farkasok bármennyire is éhesek, nem mernek újat húzni az unikornissal. Annyira elbambultam a képen, hogy a töltőpisztoly kattanása hozott vissza a jelenbe, és arra eszméltem, kíváncsi vagyok a gép tulajdonosára. Ahogy beléptem a kút üzletébe, kicsit csodálkoztam, hogy nincs az a tipikus, „harci zaj” amit egy pár sok mindent megjárt főleg volt katonákból álló kis csapat tud okozni egy ilyen kis helyen. Felettébb csendesnek bizonyult a kis üzlethelyiség, és ahogy kifizettem a tankolást, keresni is kezdtem az okát. A srácok, akik éppen bejöttek előttem az újságos pult előtt tobzódtak és simán levágtam, hogy nem az újság érdekli őket, és igazából az én lábam is földbe gyökerezett, mikor átnézve fölöttük megláttam a mostani elmélázásom okát és egyben a kinti műalkotás gazdáját. Jó láttam én is sok mindent már, de az a nő valahogy más volt mint az eddig előforduló, hazudnék, ha azt mondanám átlagos nők az életemben. Fekete sörénye, lágyan esett egész a dereka közepéig, ahogy éppen megigazította, mivel a szél összekuszálta kicsit a végét. Gondoltam éppen a sisak alá készíti elő és mivel, bár a kávés pult előtt állt éppen, poharat nem láttam előtte, gondoltam indulóban van és én csak ennyit láthattam belőle, mielőtt tovább áll. Szerencsésnek éreztem magam, hogy láthatok ilyen szépséget, de egyben szomorú is voltam, hogy pár pillanat lesz az egész. Közben valami ficsúr flegmán kicsit arrébb lökött, a kávés pulthoz igyekezetében és ez újra észhez térített. A srácokhoz lépve már hallgattam is a pusmogást -öcsém! Micsoda egy tuti nőci! -Simán búcsút intenék a kis ujjamnak ha az lenne az ára egyetlen éjszakának vele! Persze elmosolyodtam én is és helyeseltem, de belül tudtam, hogy ez teljesen távol áll tőlem ebben az esetben. Néztem a gyönyörű barna szemét, ami persze egyenlőre figyelemre sem méltatott és éreztem, hogy ő olyasvalaki, akivel már találkoztam. Ha nem is szó szerint, de álmomban egész biztosan! Aztán a viszonylagos csendet az iménti ficsúr törte meg. Ami teljesen letaglózott. Simán leszólította ezt földre szált fekete angyalt! Kávéra invitálta és hetykén, a pultra helyezte a lexus-ának kulcsát, ami épen kinn feszített a parkolóban és ami azonnal tiszta képet adott számomra hihetetlen bátorságáról. Ha szemmel ölni lehetne a pali már régen alulról szagolná az ibolyát. Brigi, (ahogy később a kutastól megtudtam, megfordul nyaranta a környéken, nem nagyon szívleli az efféle nyikhajokat) udvariasan visszautasította a meghívást, de a tekintetében minden női „Takarodj innen mert eltaposlak” benne volt. Hát a csóringer „szupersztár” faszi köpni nyelni nem tudott ijedtében és letéve minden nemű támadási szándékáról elszégyelve magát a zsebébe csúsztatta a kulcsot és arrébb állt a kávé automatához. A srácok persze alig bírták röhögés nélkül, így gondolták ideje eltolni a bicajt, hát el is indultunk kifelé. Felpattanva újra a paripára, még lenéztem ellenőrizni pár dolgot, nem lóg-e valami, vagy éppen nem engedtek -e még le a kerekeim a várakozásban. Ismét visszaemelkedve a nyeregbe, hihetetlen, de valóban éreztem, bizseregni a tarkóm, ahogy a szemem sarkából észrevettem a túloldalon is nyeregbe pattanni valakit. A srácok már indultak is, úgyhogy indítottam és gurultam én is utánuk. Tokaj volt az uticélunk és csorogtak is kifelé jobbra fordulva az úton. Odaérve a kihajtóhoz éppen ácsorognom kellett kicsit egy elhaladó autó miatt, és eközben mellém állt a fehér unikornis balra indulva. Ahogy mindketten az utat kémleltük, mikor lenne célszerű elstartolni, egymásra talált a tekintetünk. Fura volt. Semmi olyasmit nem éreztem, amire számítottam, ha elér az az égetően tüzes barna szempár, sőt inkább vonzónak találtam, és nem tudom biztosan hogy akkor nem csak a képzeletem játszott-e velem, de mintha rám mosolygott volna. Közben el is ment az autó és, bár kicsit több ideig élvezhettem közelségét, mint amennyire számítottam, ... ennyi volt. Ő elhúzott balra, én meg jobbra a srácok után. Természetesen a kis kajázós, ivós, üvegtigris hangulatú talponállóban még jó ideig beszédtéma volt a kis incidens a kútnál. Hogy annak a macskának micsoda feneke volt! Na igen így utólag visszagondolva valóban izgató is volt ahogy ott feszített mellettem az unikornison, de sok-sok gondolat átfutott még a fejemben amióta letanyáztunk saját magunkat is táplálni valamelyest. Szó esett a feszítős lóvés gyerekről is és én éppen a fehér sv mintázatával bajlódtam, hogy van-e valami jelentősége, mikor a Tomi barátom simán megadta a választ. - Éhesen térhetett haza az éhes farkas, vissza adni apucinak a csajozós autót! Hát persze..a farkasok és amilyen határozottan elküldte az illetőt melegebb éghajlatra, az UNIKORNIS. Mármint feltehetően az egyszarvú az Brigitta.- hmmm...elég találó gondoltam. Nem tudom mennyi időt tölthettünk egy helyben de a srácok duruzsolása egyre távolibbnak tűnt, miközben azt vettem észre magamon, egyre csak kifelé lesek, hátha megpillantom újra azt a teremtést aki így megbabonázott. Közben a tekintetem a saját vasamra tévedt és mint a villám vágott belém a felismerés! Nem tudom miért is nem jutott eszembe hamarabb, gondolom, mert számomra természetes és nem szoktam már úgy meg bámulni a saját festésem, mint mikor elkészült. Korom, direkt matt fekete sv-men egy ősi Magyar pillanat van megörökítve. Egy harcos a lovával és kutyájával. Amint éppen egy hegyoldalon a tájat kémleli. Itt bár a harcos a fő motívum, de mivel a kutya áll a harcos előtt, laikusan nézve a képet, mintha egy farkas állna a hegyoldalon. Talán ezért mosolygott? Nem tudok vissza emlékezni, hogy végül is csak a tekintetünk talált egymásra, vagy éppen ő is megleste a festést a mocin és ezen mosolyodott el. Végül is arra jutottam, a jó isten lehetne hozzám olyan kegyes, hogy megkérdezhessem tőle személyesen...egyszer...valamikor... Talán intettem a srácoknak, talán nem, se szó, se beszéd motorra pattantam és szinte a paripámra bízva merre is akar menni elviharzottam ideiglenes üdülőhelyünkről. Jó érzés volt most egyedül robogni és kiszellőztetni kicsit a gondolataim. A táj ilyenkor egyébként is magával ragad. Szeretek hegyekben is motorozni, természetesen az is gyönyörű, de alföldi gyerek lévén mindig visszahúz a szívem erre a környékre. Eszembe jutott egy idő után, hogy én nem is ettem a többiekkel, és a gyomrom korgása már irányította is a kormányt. Amennyire ismertem a környéket, tudtam, van a közelben egy vár aljában valami étterem igazi középkori felszolgálással, kézzel sülthús evéssel meg ilyenek. Na az ilyen helyeket amúgy is különösen szerettem, és ahogy előbukkant a horizonton ez az amúgy csak dimbes dombos tájból hegyként kiemelkedő vár, még a nyál is kezdett összefutni a számban. Ide mindig szeretek berobogni, kicsit olyan, mintha valóban lovon közelíteném meg a várat, mintha csak a középkorban lennék. Bár kicsit kiábrándító a tágas parkoló az étterem előtt, de azért praktikus a vérüket ott hullató őseink ük-ük unokái számára. Ahogy begurultam a parkolóba, majdnem le is estem a „nyeregből” meglepetésemben. Elsőre csak azon lepődtem meg, hogy elég kevesen vannak éppen a placcon, de ez valamennyire magyarázható volt a kicsit kései ebéd idővel. Pár autó volt csak és az „ok” amiért meginogtam magabiztos és szinte kívülről már peckesnek tűnő „belovaglásomban”. A parkoló sarkában az unikornis tartózkodott gazdástul. A szívem majd kiugrott a helyéről ahogy megláttam, pillanatok műve volt, de időben többnek tűnt. Úgy tűnt mintha a fekete gyönyörűség éppen bütykölte volna a motort, bár szétszedve nem láttam még semmit. -oda álljak mellé? Ne álljak? Esküszöm, mint valami kamasz! „Le merjem kérni lassúzni? Ne?” Végül is valamiféle ösztöntől vezérelve lassan mellé gurultam és leparkoltam. A szívem a torkomban! -Szia! Köszöntem neki egyszerűen. A ficsúr jutott eszembe. Egész biztos én sem úszom meg kevesebbel. Ami aztán történt igazán furcsa érzés volt. Ahogy rám nézett, úgy rémlett, mintha zavarban lenne. Ő? Gondoltam. Az unikornis!?.. -Szia ! Mondta és hozzátette, bár egyáltalán nem vallásos, de engem biztosan az isten küldött. Na itt, mintha elvágták volna az izgatottságom, a szívem azonnal a helyére került és teljesen kitisztultak a gondolataim, mintha csak egy tök régi cimborám szólított volna meg. A kérdésemre, hogy segíthetek-e, elpanaszolta, a moci nem úgy viselkedik ahogy szeretné. Ahogy elindul vele a lánc környéke azonnal el kezd hangosan kattogni. Nem is nagyon meri neki húzni és attól tart, hogy elszakad. Kicsit elmosolyodtam a pánikot látva az arcán, amint átlöktem a lábam az egyszarvún. Gondolom nem nagyon volt része ilyesmi látványban amióta megszerezte a vasat. A mosolyom megnyugtathatta afelől, hogy nem kel féltenie tőlem és az ő ajka is mosolyra húzódott, mint a kútnál mielőtt kifordult mellőlem. Fordultam vele párat a tágas, majdnem üres parkolóban, és a lánc valóban elég csúnya hangot adott. Megjegyzem nem vagyok igazi hozzáértő szerelő. Megbütykölök ezt azt, de ez esetben lövésem sem volt mi lehet az oka, viszont semmi esetre nem akartam leégni előtte. Pár pillanat tanácstalanság után elkezdtem áldani az eget, hogy eszembe juttatta az öreg nyolc lábujjú Pista bácsit, aki végeláthatatlan és persze azóta már tapasztalatból tudva, teljesen hasztalan szexuális tanácsai mellett, néha el látott egész hasznos tanáccsal is a gépek terén. Szinte még hallom is „idefigyelj fiam! Ha a láncot ellenőrzöd bármin, nézd meg rendesen van-e kenve!” Persze hozzá tette szükségszerűen azt is, hogy a pina is úgy jó, ha rendesen meg van a kenése, de akkor tejfogú ipari tanulóként nekem a pináról, mint fogalomról még igencsak a bátyámtól orvul megszerzett pornó videókról volt némi elképzelésem. Szerencsére volt is a nyeregtáskámban némi olaj, vész esetére. Elmesélve ezt a kis sztorit a Pista bácsiról, és a láncokról, na meg a pináról lassan átkentem az unikornis láncát is, közben örömmel hallgattam Brigi édesen csengő nevetését, ami egész kellemes érzéssel töltött el. Hát eljött a próba ideje. Reméltem, nem lesz pirulás a vége, de szerencsére az öreg jó tanácsa nem hagyott cserben. A furcsa hangot, mintha elvágták volna, a motor szép hangján kívül nem lehetett hallani semmit a kurta kis körön, amit csaptam vele. Visszaállva az én vasam mellé, kezdtem aggódni, hogy egy rövid búcsú után ismét el kell szakadjak ettől az édesen mosolygó kicsit vadócnak tűnő nőtől, akivel nagyon szívesen eltölteném inkább az időm, minthogy visszamenjek a srácokhoz. Brigi hálásan megköszönte a segítséget és ujjongva konstatáltam, hogy ő is éhes. Invitálásomra és mivel ő is szereti az ilyen helyeket el is indultunk „ebédelni”. A pince szerű belső tér gyertyákkal megvilágítva pazar élményt nyújtott a finomabbnál finomabb ételek mellé, amit még számomra az is tetézett, hogy az „én” unikornisom gyönyörű barna szeme, szikrázóan csillogott a gyertyafényben. A lekerült motoros kabát még egy apró részletre engedett fényt deríteni. Miközben beszélgettünk, mindenféléről elkalandozott a tekintetem a nyakára és a vállára. -izgató! Leptem meg magam ezzel a gondolattal, mert eddig más, vagy inkább több kellett, hogy felizgasson. Elmesélte, hogy az édesapja nyomdokába lépve fertőződött meg benzingőzzel, még egész kicsi korában, és hogy ő egyébként messziről a Duna mellől kalandozott el erre, mert szeret erre gurulni és mert van egy pár jófej csaj a környéken akikkel szívesen tölti az idejét. Amennyire tehettem kihasználtam minden alkalmat, hogy mosolyt csaljak az arcára, ami valamiért egész könnyen ment. Belül valami olyasmit éreztem, hogy rég szükségem volt már erre a látványra, és mint, drogost egy újabb adag, szabadított fel bennem valami endorfin félét, minden egyes mosolya. A finom falatokkal végezve kicsit elbambulva egymáson elcsendesedtünk pár pillanatra és szinte egyszerre szólaltunk meg újra – úgy innék egy sört! Ebből persze megint kacagás lett és némi vívódás után, hogy ugye a lovak meg ott várnak minket a parkolóban, felvázolta, hogy van egy jó ötlete, csak kövessem. Fizettünk és újra felkerültek a kabátok, ami annyiból volt csak rossz érzés, hogy eltakarta a gyönyörű vállát, viszont cserébe büntetlenül elmélázhattam kerekded popsiján, mivel ő ment elől. Jó érzés volt vele gurulni és nem is sokára azon a kúton találtam magam ahol először „összefutottunk”. Most azonban tankolás nélkül célirányosan a hűtő felé vettük az irányt. A kutasnak némi mosoly futott végig az arcán mikor kifizettük a pár üveg sört és biztos voltam benne, hogy ez nem csak Briginek szól, hanem kettőnknek, valami olyasmi, hogy örül ennek a párosnak. Mikor a söröket a nyeregtáskába rejtve visszaültünk a lovakra, már kezdett szürkülni az ég alja, de rábíztam magam különleges idegenvezetőmre. Mikor viszont már kanyarogva úttalan utakon ránk esteledett, kezdtem aggódni. Hogy letértünk a műútról egy erdőbe, egyenesen hajmeresztőnek találtam, de szerencsére a kis föld úton már nem kellett sokat gurulnunk, mikor Brigi jelzett, hogy álljak mellé és hagyjuk pihenni most már a járgányokat. Még ma is a fejemben van a csend, amit csak a gépek lehűlés közben adott semmihez sem hasonlítható kattogása szakított meg ütemszerű időközönként. Érezni lehetett a feszültséget, ami létrejött kettőnk közt, de végül is rutinszerűen kerestük is elő a söröket. Egész biztosan érezte rajtam, hogy zavarban vagyok kicsit, így most ő próbált mosolyt csalni az én arcomra, és ettől még vonzóbbnak találtam. Pár méternyi gyaloglás után ami a fenn ragyogó telihold miatt elég könnyen ment, egy tisztásra értünk. Ahogy kiléptünk a sűrűből az állam is le esett. Már az erdőben is csodáltam, hogy szinte nappali fényt ad a hold, de megpillantva a vízen visszatükröződő sárgásan csillogó fény uszályt még a szőr is felállt a karomon. Nem nagyon tudtam merre kanyarogtunk, de sejtésem szerint a Tiszának lehetett valami holt ága, rendesen homokos, strandszerű parttal. Brigi ismét ledobva kabátját leterítette mint egy pokrócot, ezen felbátorodva követtem példáját és a jól eső falatozás után kényelmes heverésző pozícióba vetődtünk a kabátokra. Jó érzés volt így a holdfénynél a szemébe nézni és koccintani a hideg sörrel. Természetesen nem győztem dicsérni a helyet és faggatásomra elárulta az egyik barátnője mutatta meg neki ezt a helyet, ahol ő elméletileg a bánatát szokta elsírni. Sok mindent megtudtam még a barátnőkről, volt pasikról, az az a farkasokról, meg sok-sok vicces dolog is elő került. Az első szerencsés kimenetelű borulása az unikornissal, amit abban a pillanatban kiheverhetetlennek hitt, aztán az első csók és az első úgymond szexpartner nem túl jóra sikeredett próbálkozásáról. Persze én is górcső alá kerültem és azért én sem panaszkodhattam béndzsaságban első nő ügyeimmel kapcsolatban, ami nagyon édes kacajt tudott előhúzni belőle. Ami ez után történt meglepett engem is. Nem is igazán a sör hatására, de ahogy elcsendült a kacaj és én csak bámultam milyen csodás is ez a pillanat, a testem minden porcikája ordított, hogy csókoljam meg! Ezt ő azonnal észrevette és a kacajból pillanat műve alatt egy olyan szempár nézett rám aki nagyon kíván. Ez ha lehet még nagyobb bátorságot adott és lassan arcon csókoltam. Nem lepődött meg és már tapasztotta is az ajkát az enyémre. A sör ellenére édes érzés öntötte el az ajkam és talpamtól a fejem búbjáig beleborzongtam. Elszakítva végre az ajkam ajkai fogságából végre végig cirógathattam a csodálatosan nőies nyakát és vállát, miközben csillogó fekete haját a füle mögé simítottam..aztán vissza gyengéden az arcához, hogy tenyerembe temetve az arcát a gyönyörű barna szempárba nézve újra megcsókolhassam. Mikor megszabadultunk az első hirtelen jött felhevültségünktől, az arcomat cirógatva gyengéden rám mosolyogva felállt és hátat fordítva nekem, tett pár lépést a víz felé, aztán mintha lehajolt volna valamiért, már hallottam is a csizmája tépőzárját. Felemelkedve ismét, lassan a nadrágja övét kezdte el kioldani és lágyan letolta csípőjéről amit hagyott le esni, hogy aztán egy mozdulattal kilépjen belőle. A zoknik sarkára lépve két ügyes mozdulattal azok is lekerültek, hogy meztelen talpa érezze a még kissé langyos homok simogatását. Van, hogy az ember rácsodálkozik néha a természet véletlen szerűen adta csodálatos dolgaira, amiben katona ként rengetegszer volt alkalmam ámuldozni. Ahogy Brigi teste, formás csípője, hihetetlenül izgató feneke és őrjítő hosszú fekete sörénye kirajzolódott előttem a hold fényénél, teljesen elhomályosította az eddig látottakat. Mintha megfakultak volna és ezért az élményért éltem volna eddig. Fekete, testéhez simuló pólója két fehér angyalszárnnyal a hátán, teljesen kiadta tökéletes háta ívét. Általában odáig vagyok a feketéért, ha fehérneműről van szó, de a holdfényben világos, talán vajszínű, kicsit sportos bugyija rettentő mód passzolt ehhez a képhez. Visszatekintve rám, elmosolyodva, kacéran még közelebb lépett a vízhez és arra invitált, hogy tartsak vele. Eszemben sem volt meghátrálni! Pár lépéssel mögötte is teremtem és gyengéden átöleltem, miközben az arcom hozzásimult az övéhez. Egy pillanatig csak gyönyörködtünk a fények játékán a vízen, aztán oldalt fordítva fejét ajka ismét az enyémhez tapadt. Nagyon jó volt érezni újra ezt az édes, semmihez sem fogható érzést amit ajkán éreztem. Éreztem ahogy egyre hevesebben ver a szíve a karjaimban és elszakítva ajkam az övétől, a nyakát átfogva belecsókoltam a füle tövébe. Éreztem ahogy megborzong, aztán hirtelen ötlettől vezérelve beljebb léptem vele pár lépést, hogy a bakancsom már el lepte a víz. Tudtam, hogy jó érzés számára, hogy a víz nyaldossa a talpát, hát így kezdtem újra cirógatni a nyakát az ajkammal, mire ő se szó se beszéd nadrágon keresztül ráfogott a farkamra, ami már kezdett is megkeményedni. Tudtam, hogy érzi is mennyire odáig vagyok a teste minden porcikájáért, erre gyengéden megfordítottam és szemtől szembe álltunk végre egymást méregetve tetőtől talpig. Szemébe nézve, az ajkára bámulva aztán le izgató testére és vissza. Kicsit mindketten ziháltunk már a hévtől miközben megoldotta a nadrágomon az övet és érzékien belenyúlt, hogy elővegye a már így is lüktető farkam. Ahogy előpattant már térdelt is elém, hogy nadrágomat lehúzva tenyerébe foghassa dorongom, ami már alig várta, hogy érezze forró leheletét és ajka nedvességét. Érzékien kapta be, hogy aztán lassan kivéve a szájából végignyalogassa a herémtől egész a makkomig. Nagyon élveztem ahogy eljátszadozik vele és közben a látvány ahogy lenéztem, előttem domborodott leírhatatlanul vonzó, kívánatos popója az szinte őrületbe kergetett. Nem tudom meddig időztünk így míg végül arra eszméltem, hogy oldódik a bakancsom és engedelmeskedve óhajának, léptem is ki belőle. Valóban jó érzés volt a víz a talpam alatt. Megszabadulva a nadrágomtól és a pólómtól, újra át ölelhettem végre kedvesem és már toltam is le csípőjéről a teljesen feleslegessé vélt holmit. A pólóját levéve nagyon kellemes érzés volt még vizuálisan is égnek merevedő mellbimbója, ami újabb izgató érzéssel ajándékozott meg ahogy ismét átöleltem. Úgy estünk egymásnak, mintha legalábbis ezen az egy éjszakán múlna hátralévő életünk és egymást csókolva, ölelve lassan megindultunk beljebb a vízbe. Kellemesen langyos volt még a víz az egész napos napsütés miatt, ami mindkettőnket libabőrrel jutalmazott, ahogy egyre magasabban lepte el testünket. Ráfogva Brigi popsijára már emeltem is magamra. Ahogy nyílt szét a lába, miközben már a combjai alá fogtam, mélyen egymás szemébe néztünk. Lenyúlt és a makkom picit a csiklójához dörzsölve lassan rám nehezedett és a farkam centiről centire eltűnt a már nedves puncijában. Nagyon erősen magamhoz szorítottam, miközben felsóhajtott, hogy egész biztos voltam benne, elélvezett. Ismét a szemembe nézve érzékien, lassan elkezdte mozgatni a csípőjét, ahogy én is el kezdtem tolni fel a kéjtől már majd szét csattanó farkam. Nagyon jó érzés volt átölelni és érezni háta ívét, tartani a nyakát és így megcsókolni. Már alig láttam a lila ködtől ami szememre szállt, mikor leszállt rólam és kicsit kijjebb húzott a vízből, hogy a popsiját csak félig lepje el a víz. Nagyon őrjítő látvány volt ahogy hátat fordított és a holdfény megcsillant, vizes, kerek fenekén! Megfogva a csípőjét lassan de tövig feltoltam dagadó farkam a már érezhetően lüktető puncijába. Ismét kéjes sóhaj volt a jutalmam. Ráfogva erősen a csípőjére erősen kefélni kezdtem és mindkettőnk élvezetére azon kívül, hogy egymásnak csapódtunk a víz is hozzánk csapdosott, nekem a herém, neki a csiklóját ingerelve. Mikor éreztem, hogy ezt nem fogom bírni tovább, magamhoz öleltem, hogy majd ki szorítottam belőle a szuszt is, hatalmasat élveztem, mire ő is ismét ívbe feszült, hatalmas orgazmust átélve. Nem tudnám megmondani meddig ziháltunk ott a kéjtől és egymástól eltelve, de beletelt egy időbe amíg, kivánszorogtunk a partra és ismét leheveredtünk a kabátokra. Szerencsére még időben eszembe jutott, hogy az én mocimon pluszban még egy lópokróc -féle is volt összetekerve, hát feltápászkodtam, utolsó erőfoszlányaimat kihasználva érte mentem. Mire visszaértem az én mindenem már az oldalára fordulva talán alvást színlelve, vagy valóban a fáradságtól, egyenletesen szuszogott. Egész biztosan álltam ott pár percet rácsodálkozva, hogy ilyen is létezhet. Tudtam én belül, hogy az amolyan „jó volt?” jellegű kérdések ide teljesen hasztalanok, de nem gondoltam, hogy azonnal el is szundít. Ám egyáltalán nem bántam. Csak néztem ahogy előttem édesen összegömbölyödve, teljesen rám bízta magát és a biztonságát. Lassan, hogy fel ne ébredjen betakargattam és bebújtam mellé a lópokróc alá. Ahogy átöleltem, már húzta is a kezem a kezei közé és mint kisgyerek plüss játékát szorította magához. Motyogott még valami jó éjt félét, de már hallhattam is újra megnyugtató, egyenletes szuszogását. Fekete hajzuhataga illatára még pár percet elmélázva gondolataimban, hogy miért is jutalmazott meg az ég ezzel a délutánnal és ezzel a nővel, lassan én is álomba szenderültem. Motorzúgásra ébredtem, de még elég csipás voltam, mintsem azonnal tájékozódni tudjak. Hirtelen körbenézve az első amit hiányoltam, unikornisom volt. Pánikszerűen felpattanva sajnálattal tapasztaltam, hogy már kivilágosodott én meg tök meztelen vagyok, bár a nadrágom gondosan oda volt készítve mellém. A motor amire ébredtem elindult, a hang egyre távolodott, miközben amilyen gyorsan csak tudtam, rángattam is magamra a gatyám. Úgy ahogy voltam mezítláb szaladtam is a vasamhoz, de mire odaértem, már hallatszott is a jellegzetes hang mikor az sv aszfaltot fog és gyűri is maga alá, pillanatok alatt tovaröpítve tulajdonosát. - Hát ennyi volt. Gondoltam, és indultam is vissza összeszedni magam és betájolni, hogy egyáltalán hol vagyok, mikor a szemem sarkából észre vettem, hogy egy levél van a motorom műszerfalára biggyesztve. Ahogy széthajtottam a papírt, láttam, hogy az egyik oldala egy rögtönzött kis térkép, ami egyértelműen eligazít, hogy jutok vissza ahhoz a bizonyos benzinkúthoz, ahonnan elindultunk, a másik oldalán Brigi megköszönte a csodás éjszakát és tájékoztatott, ha van kedvem egy hét múlva, ugyanekkor, ugyan itt megtalálom. Aláírásként egy tök egyszerű egyvonalas kis skiccet rajzolt, ami egy kis egyszarvút ábrázolt, de ezen olyan jóízűt nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult. Megnyugodva és tele reménnyel, hogy nem utoljára láttam kedvesem, felöltöztem, felmálháztam újra a vasam és kiérve az aszfalt útra teljes erőből rásóztam lovamra ami felbőgve szintén maga alá gyűrte az aszfaltot és repített is vissza a srácokhoz....

Segítség:

Ebben a menüpontban összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket és válaszokat témakörönként, funkciónként rendezve. A legtöbb kérdésre itt gyorsan megtalálható a válasz, ha esetleg mégsem, akkor ugyanitt tudsz írni az ügyfélszolgálatnak is.

{nick} profilképe
0/10

{title}

{nick},

{body}

Elolvasom
Pontátlag: {point_avg}/10
{nick} profilképe
0/10

{title}

{nick},

{body}

Elolvasom
Pontátlag: {point_avg}/10

Rendszerüzenet

Rendszerüzenet