Születésnapodra Október fénylő napja ragyog még áttünik megyfám ágai közt levele zöld még keretsztbe tett szép lábaidat szétszedném csókjaimmal szoknyádat bizony levetném rólad s úgy csókolnám forró telt combjaid falát falánk számmal telhetetlenül habzsolva hogy arcomat széttárt öledre szorítanád hogy érezd csókjaim s nyelvem izgató zsarátnokát mert elvarázsolna ahogy az én valómat elvarázsolta képed s a vágy a bár éreznéd ezzel a köszöntéssel hogy a testem teérted száz fokos lázban ég ölelne téged szelíden és vadul és lázasan feláll