Harmadik rész. Az Ember a házzal szembeni kávézó ablakából nézte, ahogy a Nő kilép a lépcsőházból, átmegy az úttesten és beül a kocsijába. Már harmadik órája várt itt, dühe egyre fokozódott. Nem gondolta, hogy ez meg fog történni. Megcsalták. Ideges volt és feszült. Mit tegyen, mi lesz ezután? Minden meg fog változni. Csak nézte, nézte az autót, és nem értette a helyzetet. Miért nem indul el a Nő? Miért nem menekül el a bűntett helyszínéről? Lelkében halvány reménysugár ébredt; talán rosszul gondolt valamit, talán egy varrónőnél járt a Nő, hogy egy ruhát igazíttasson meg, talán tornázni, talán magántanárhoz jár. Igen, a múltkoriban otthon megjegyezte a Nő, milyen jó lenne megtanulni az Esperantó nyelvet. Mindig is tetszett neki ez a nyelv. Igen, biztosan ez a helyzet. Vigyorogva fizette ki a kávéját, arra gondolva, meglepi a Nő-t. A bejárati ajtónál éppen az jutott eszébe, mit fog mondani, ha megkérdezi a Nő, mit keres itt, amikor megcsörrent a telefonja. A Nő volt az. Az Ember meglepődött. Visszalépett a kávézóba, felvette a telefonját, beleszólt: -Szia! -Szia Emberem, csak azért hívlak, hogy megbeszéljük a hétvégét, hogy menjünk-e a szüleidhez, mert akkor el kell menni előtte bevásárolni, meg jó lenne neked venni egy új cipőt, és megnézhetnéd a kocsit mert valami nyikorog benne, belefér ez neked?- hadarta el egy szuszra Nő. Az Emberben ebben a pillanatban eltört valami. A Nő hangjában boldogságot, vidámságot, felszabadultságot érzett. Ismerte ezt a hanghordozást, megértette az okát. Megértette, miért várakozott a Nő eddig, megértette az elmúlt napok furcsa viselkedését, megértette az Esperantó magántanárt, mindent megértett. -Rendben, mehetünk a szüleimhez, megnézem a kocsit is, belefér az időmbe. És Te mit csinálsz, sok a munka?- tette fel a beugratós kérdést. -Ó, ne is beszéljünk róla, mérges vagyok, itt ülök a gép előtt, várom az informatikust, mert megint elszállt a program, azért gondoltam felhívlak közben. -csicseregte a Nő. -Mennem kell, otthon találkozunk, szia! -Szia! Az Ember idegességtől remegve meredt maga elé, majd elindult az Nő autója felé. Ebben a pillanatban azonban a Nő elindította a kocsit, a gázra lépett és a tőle szokatlan módon nagy sebességgel elhajtott. Az Ember állt a parkolóban mint Shrek szamara, és öntudatlanul a ház felé nézett. Látta, ahogy az első emeletről egy vigyorgó férfi a Nő autója után bámul. Megvagy Te szemét!- mondta mérgesen, összezárt fogakkal- Majd elbeszélgetek veled egy picit. Azzal elindult a lépcsőház felé. Felment az első emeletre, becsöngetett azon az ajtón, ahol a vigyorgó férfit látta. Folyamatosan, türelmetlenül nyomta a csengőt.....