Sűrű, nehéz fehérrel, egyetlen éjszaka bevonult a tél. A fák egyetlen mozdulattal ledobták sárga leveleik, összedermedt kupacai nem kívánkoztak sehová. Kései rózsabimbókra - ökörnyálból és dérből - fűzért kreált. Álmában reccsent a borostyán. Álmos, vasárnap délután volt. Frissen mosott hajjal, kényelmes, elnyúlt pulóverben, puha, meleg takaróba burkolódzva az ágyfotelbe kuporodtam, a születésnapomra kapott könyvvel. Nyílt az ajtó. A hirtelen jött fagyos levegő összekeveredett a fahéjas, gyömbéres, forró tea gőzével. Kabátja pólusaiból áramló hideg, végig zongorázott a bőrömön. Szeméből fuvolázott szelíd szerelemtől, ajkam szögletének hárfa húrja megpendült. Puha ujjbegyeim alatt, nyakszirtjén felsírtak a hegedűk. Gerincén lassan dobszóló indult. Mire kihűlt a tea, levezénylet egy egész szimfóniát. Már nem is kívántam a forró teát, egy hűvös Bloody Mary-re vágytam, és a zeller fanyar illatára... De ez már, egy másik történet....