Egy egy éves viszonyon vagyok túl és rengeteg tanúsággal és dilemmával zárom le. Az ember mért keres viszony? Mert ki akar zökkenni a monoton otthoni egyhangúságból, izgalomra vágyik,a szexben az új Nő felfedezésében lévő örömökre gondol, hogy kísérletezhet,hogy sokkal bátrabb lehet mint esetleg otthon.Izgalmas beszélgetések míg megismered a másikat, nem a napi gondokkal kell foglalkozni azokban a lopott órákban.Igen ám de az idő múlásával a szeretőddel is mélyül a kapcsolat és minél tovább tart, annál jobban megismered és jönnek a napi gondok és a végén már nem a szeretőd hanem a titkos társad, egyfajta partnered aki akár a házastársad is lehetne ha elfogadott lenne a bigámia.Érdemes e akkor hosszú viszonyt fenntartani vagy inkább bizonyos idő elteltével lépjünk ki és keressük az újat? Mért lennénk rosszak, ha csak azt tartanánk szem előtt, hogy élvezzük az életet és míg lehet örömünket leljük benne? Mért kéne belesüllyednünk egy viszonyba ami elöl éppen ki akarunk törni?Ha megadunk mindent a szeretőnknek amire a kezdetekben vágyik, mért akar túlzott érzelmeket belevinni és elmélyíteni a kapcsolatot? Most hallom ahogy a Nők viszolyognak és azt mondják, hogy érzelmek nélkül nem lehet kapcsolatot kialakítani, de az elején még is cseppnyi szimpátiával és érzelemmel vágunk bele a viszonyba. És még egy sarkalatos pont a szex. A viszony kezdetén fontos tényező a kémia, De utána mért leszünk szexmániások,pedig ugyan annyit szeretnénk csak mint az elején.Az elején elvarázsol az ötletességünk,a merész hely választás, a rögtönzött szex, a szerepjátékok, a kísérletező kedvünk, aztán egy idő után már perverz pasik leszünk és nincs jobb hely az ágynál. Vége és új fejezetet nyitok. Talán tanultam az esetből és másképp csinálom, de a sors kiszámíthatatlan :)