E téma körül jár az agyam. Sok történetet elolvastam..sok volt olyan amit akár én is írhattam volna. Egyik hölgy azt írta hogy nem szabad érzelmet vinni ezekbe a kapcsolatokba. Pedig de...kell. Még ha fájni is fog...mert ha valaki fontos. volt vmikor fájdalom marad. Bennem is van picike fájdalom...néha még érzem. Néha kívánom újra és újra az ölelését a csókját a bókjait Mert nagyon jó érzés az ha tudod valaki.gondol rad..reszketsz a csókjáért..a simogatásáért Vele fekszel gondolatban..vele ébredsz Vele zárod a napod az üzenetével es ugyanúgy vele kezded a napot egy jó reggelt.üzenettel Tudom...ritka az ilyen..de van..létezik ilyen. És ha az ember picit szomorú eszébe jutnak ezek a kedves gesztusok Aztán az élet belerondít..és innen jön az a bizonyos fajdalom.amiről végül is a történetem szól. Mert feladtam mindent....mindenhonnan töröltem magam..mert éreztem igen..ő az ő kell nekem. De becsapott mégis....igaz nem ígértünk egymásnak semmit..azt már valaki másnak megtettük.. Arról papírunk van. De tanulunk.a hibánkból...tudom...kell. Fel kell állni és mosolyogni.a világra. Felemelt fejjel nyitott szemmel kell járni mert lehet pont szembe jön veled életed következő nagy szerelme "Nem kell szeretni. Az nem akarat kérdése. Az egy olyan csoda. Ha azt érzem, hogy valakit szeretek, akkor az egy csoda. És ezt észre kell venni. Nem azt mondom, hogy szeressétek egymást, hanem akkor, amikor úgy éreztek, ismerjétek azt fel. De nem kell! Van olyan ember, akivel ez a csoda soha nem történik meg az életében."